Remek kritika a 3... 2... 1...-ről az Ekultúrán

Remek kritika az Ekultúrán a 3… 2… 1…-ről
321 litle.jpg

2010. február 26.

Sorozat: Rémálom Könyvek
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2009
Kategória: gyermek / ifjúsági, sci-fi / fantasy / horror
Oldalszám: 270
Ára: 2999 Ft

A Rémálom Könyvek trilógia befejezése, akárcsak a második rész, az olvasók szavazatai alapján alakult – most is két alternatíva közül választhattak, amit itt nem árulnék el, hiszen odalenne az izgalom azoknak, akik még nem olvasták, de szeretnék, így nekik csak annyit: ezért a befejezésért nagyon is érdemes nekiveselkedni a barna tintával nyomott, félelmetes borítójú köteteknek!

Aki pedig már olvasta az előzményeket, annak azt tudom mondani, hogy itt minden a helyére kerül, de még előtte Gyula bátyó hoz pár olyan csavart, amire még az előző részek végi alternatív befejezések kapcsán alaposan elgondolkodók sem számíthattak.

Most végre megérthetjük, miért is szállták meg démonok a Várost (vagyis Budapestet), miért került elő Énoch kevesek által ismert apokrif irata (apokalipszise), miért használnak roma nyelvű ráolvasásokat a démonűző gruftik, és így tovább.

De e miérteknél sokkal érdekesebb és fontosabb az a szellemi tartalom, amit a könyv hordoz, és az, hogy amennyi választ, legalább annyi újabb kérdést is hordoz, amikre azonban az olvasónak kell megadnia a saját maga válaszát.
Hiszen, végeredményben, az egész trilógia olyasmikről szól, hogy mit jelent embernek lenni, mi az a szabad akarat, van-e Isten, na meg Sátán, és így tovább.

A könyv amúgy számomra elég lassan, vontatottan indult, vagy csak amiatt volt kevésbé kellemes olvasni, hogy azt a Budapestet, ahol én élek és járkálok, épp elborította a hó, amiből hamar mocskos massza lett, és így szinte tükrözte azt a lepusztultságot, ami a könyvbéli Várost jellemzi.
Többször is elveszíteni látszottam a fonalat, nem volt világos, ki kivel van, de, mint már említettem, a végére minden a helyére került.

A Város itt újra az a démonszállta hely, amit a Fenevad ural. A gruftik továbbra is folytatják ellene a harcot, pontosabban elsősorban Lilith útját követhetjük, aki már a regény elején elszakad társaitól, és képletesen szólva megjárja a poklokat (bár közben némi romantikus szál is beérkezik, meg különféle angyalok), míg végül megtudhatja, ki ő, miért olyan fontos, és újra egy nagy horderejű döntést kell meghoznia.
És talán az tetszik az egészben a legjobban, ami még azután, a könyv legvégén következik…

Oly’ sok minden van ebben a regényben! Sokszor lehangoló, sokszor horrorisztikus, de általában véve izgalmas, és gondolkodásra serkentő történet ez, amiben filozofikus kérdések épp úgy felmerülnek, mint olyan, hétköznapibb, de ezekkel nyilván összefüggő dolgok, mint amilyen a felnőtté válás.

Az üzenete pedig… nos, nem mondhatom el, hiszen egyrészt szubjektív, hogy nekem mit mond, másrészt viszont azzal túl sokat árulnék el. Legyen elég annyi, hogy nem szájbarágós, nem direkte okító, sem nem patetikus, de igen pozitív és erőt adó.

Eddig a szerző alábbi műveiről írtunk:

Böszörményi Gyula: Gergő és az álomfogók
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Böszörményi Gyula: A Bolhedor lovagjai
Böszörményi Gyula: 9… 8… 7…
Böszörményi Gyula: 6... 5... 4...

írta - Uzseka Norbert

Eredeti link: Ekultúrakritik

Jóóóóó

Tényleg jó!
A témának az az egyik rákfenéje, hogy előtte valahol elkötelezettek vagyok. Akár bevalljuk, akár nem.
A könyvnek nem szerepe az elkötelezettségünk megrendítése vagy megerősítése, akár elismerjük, akár nem.
Az olvasás közben tehát megmérettetik a toleranciánk, mert bólogatójánosokként nem lehet az alapinformációkhoz hozzáállni.
Ennyit a fjordokról!