Sorozatzáró kritika a 3... 2... 1...-ről a Hammer magazinban

Íme a sorozatzáró kritika a 3... 2... 1...-ről a Hammerban

Hammer 3.jpg
- KÖSZ, METÁLOSOK, ÜDV NÉKTEK DÉMONFÖLDÉRŐL, YEEEEEEEH!

3… 2… 1…

(Könyvmolyképző Kiadó)

A Rémálom Könyvek trilógia befejezésében minden a helyére kerül, de még előtte Gyula bátyó hoz pár olyan csavart, amire még az előző részek végi alternatív befejezések kapcsán alaposan elgondolkodók sem számíthattak. Most végre megérthetjük, miért is szállták meg démonok a Várost (vagyis Budapestet), miért került elő a Bibliából kimaradt „Énoch apokalipszise”, miért használnak roma nyelvű ráolvasásokat a démonűző gruftik, és így tovább. De e miérteknél sokkal érdekesebb és fontosabb az a szellemi tartalom, amit a könyv hordoz, és az, hogy amennyi választ, legalább annyi újabb kérdést is ad, amikre azonban az olvasónak kell megadnia a saját maga válaszát. Hiszen, végeredményben, az egész trilógia olyasmikről szól, hogy mit jelent embernek lenni, mi az a szabad akarat, van-e Isten, na meg Sátán, és így tovább.

A Város itt újra az a démonszállta hely, amit a Fenevad ural. A gruftik továbbra is folytatják ellene a harcot, de elsősorban Lilith útját követhetjük, aki már a regény elején elszakad társaitól, és képletesen szólva megjárja a poklokat (bár közben némi romantikus szál is beérkezik, meg különféle angyalok), míg végül megtudhatja, ki ő, miért olyan fontos, és újra egy nagy horderejű döntést kell meghoznia.

Sokszor lehangoló, sokszor horrorisztikus, de általában véve izgalmas, és gondolkodásra serkentő történet ez, amiben filozófikus kérdések épp úgy felmerülnek, mint olyan hétköznapibb, de ezekkel nyilván összefüggő dolgok, mint amilyen a felnőttéválás. Az üzenete pedig nem szájbarágós, nem direkte okító, sem nem patetikus, de igen pozitív és erőt adó.

U.N.

HammerWorld