Darkhero: A jelenkor démona 2 (regény, mely folytatásra vár!)

ÍME A TÖRTÉNET FOLYTATÁSA!
DARKHERO ISMÉT VÁRJA A HOZZÁSZÓLÁSOKAT, VÉLEMÉNYEKET, ÖTLETEKET, MELYEK ALAPJÁN FOLYTATNI FOGJA A SZTORIT!

5.rész: Menekülés a börtönből

Rohanni! Rohanni! Ennyi járt csak a fejemben. Balra fordúl, jobbra, egyenesen. Cellák suhantak el mellettem, melyekből hol bíztató, hol káromkodó kiáltások kísértek.
- Felcsapják az egész poklot, bassza meg!
Néhol, már hallottam az őrlények parancsszavait is (Őrlények: olyan démonok, akiket halálra ítéltek, de elvéve tudatuk és akaratuk, inkább Őr munkákra osztottak be). Futás! Úgy rohantam, ahogy csak bírtam, olykor egy-egy kanyarnál csúszott is a bakkancsom, majd hanyatt vágódtam, de utam folytattam. Ismertem a helyett (ki ne ismerné közülünk), kisebb nagyobb "botlásokért" már majd' mindannyiunk volt már itt.
A fődémonok is. A törvény az törvény. Elméletben. Kezdtem megörülni 5 perc loholás után, hogy talán nem is találkozom őrökkel. Tévedtem. Az egyik balra vezető kanyarnál láttam meg egyszerre ötöt, ahogy épp felémrohantak. Satufék! Vissza! Az ellenkező irányba kezdtem el futni, ami tisztának tűnt. Megint tévedtem. Újabb 3 őr jelent meg előttem. Megálltam. Előről-hátulról őrök, balra-jobbra cellák, benne lakók...
Benne lakók!! Gyorsan döntöttem, az előttem közeledő őrhöz ugrottam és kibuktattam, majd kiáltottam:
- Az egyiknél ott a kulcs! A többiek lerendezik a többi őrt! Kiszabadultok!
Mivel, volt ott olyan is, aki évszázadok óta pihen e nem épp otthonos börtönben, a remény leghalványabb mozzanatára is ugrott volna. De ez több volt nekik, mégha hazugság is volt. Kinyúló karok, halvány, gyenge, de pontos energiabombák löveltek ki a rácsok közül. Nyolc őr, akik nem tudták hova figyeljenek hirtelen... Az előttem lévőbe belerúgtam egy utolsót és nekiiramodtam az előttem kapkodó kettőnek. Szerencsém volt. Nem néztem hátra. Újult erővel rohantam. Balra fordúl, egyenes, jobbra, egyenesen, két őr, árnyakat nekik... Eléggé felment az adrenalin, hogy támadásaim immár irányíthassam. Az emlékek is leapadtak.
Árnyak. Ez kb annyiból állt, hogy kezeim kinyújtva magam mellett fekete, lángtáncot járó lényeket gondoltam a tenyereimbe. És jöttek is, ahogy illik, magammögött egyfajta köpenyt hagyva. Már nem volt mitől félnem. Kijutok, sima ügy. Magabiztosan irányítottam lényeim a szembejövő őrökre. Még pár kanyar. Jól haladtam, még egy balra és egyenes. Be is száguldottam balra, de le is fékeztem... Egy pillanatra az ütő is megállt bennem. Árnyaim mint az elhaló füst, semmivé váltak. Ott álltam, pár méterre a kijárattól, de két zavaró tényező állta utamat. Egy nálam háromszor nagyobb,háromfejű, vicsorító szörnyűség... Egy Cerberus és a gazdája... Nagyapa, a harag fődémona, Iblis...

6.rész: A cerberus és Iblis

Ott áltam, és a magabiztosságom kezdett eltűnni. Az őrök egy dolog, de ez... Elég necces jövőkép tárult elém. Onnan kezdve hogy egy cerberus fej szed darabokra egészen odáig, hogy Iblis szed darabokra pusztakézzel. Nem kispályás az öreg, az biztos. De nem történt semmi. A nagy kutya vicsorított, Iblis pedig némán figyelt. Egy darabig, majd elmosolyodva szólalt meg:
-Szerinted, mennyi az esélyed Ruc?
- Hááát... nem rég még elég soknak hittem, azt hiszem...
Hát igen... Ugyan mit lehet mondani egy ilyen helyzetben? Nagyjából semmit. Gyors leltárt végeztem a helyzetről. Esély: 0. Remény:0. Igaz, eljátszottam a gondolattal, hogy elfutok a kutyus alatt, de aztán lemondtam róla... Alázkodni nem kéne azért... Hallottam a futó és közeledő őröket mögöttem. Körübelül 2-3 perc míg ideérnek. Vagy annyi se.
-Régen próbálkoztak már ilyesmivel, tudod? Megleptél, ezért is jöttem ide megnézni, hogy igaz-e. És, tényleg itt vagy, megpróbálod. Ez felettébb jó mókának ígérkezik.
-Mi? Már vége nem? Akkor...
-Szerinted bámulni jöttem? Csak úgy megnézni, hogy bukik el a drága kisunokám? Ugyan. Unatkozom, de ennyire azért nem. Másra gondoltam. Egy régimódi párbajra.
Közben az őrök megérkeztek mögém, olyan harmincan. Szépen felsorakoztak.
- És az őrök? A cerberusod?
- Az őrök is részt vesznek benne, de hogy lásd, adok esélyt, a cerberusom csak akkor támad majd Rád, ha legyőztél engem és az őröket.
Majd elvigyorodott. Remek. Az esély és a remény értéke, 0,2-re váltott. Mivel mást nem tehettem, elfogadtam a kihívást. Némán figyeltem, ahogy illúzió-varázslatba kezd, és a folyosót egy tágasabb kupolára alakítja át. Elkezdtem végiggondolni mit tudok tenni, s magamban különböző védővarázslatokat kezdtem mormolni. Volt egy olyan érzésem, hogy nagy szükségem lesz rájuk. Ahogy ezzel végeztem, gyorsan végigvezettem az energiáim a testem minden pontjába. Ez arra jó, hogy aránylag gyorsabb legyek, s az ösztöneim is kellőképp érvényesülni tudjanak. Én végeztem, lassan Iblis is.
-Kezdhetjük?
-Igen... - és becsuktam a szemem egy nagyobb sóhajtásra. Alapállás. Kipattantak szemeim, s sosem látott mennyiségű őrjöngő árny lövelt ki kezeimből. Elkezdtük...
4 LOVAS_0.jpeg

7.rész: Harc a túlélésért

Bár tisztában voltam azzal, mennyire értelmetlen ez a nagy felvágás az árnyakkal, azért jól esett és kis magabiztosságot adott. Mintha lenne esélyem... Pár pillanatra valóban elhittem, és ez épp elég volt arra, hogy harcképtelenné tegyem az őrőket, szinte öntudatlanul, hisz túlzottan nem foglalkoztam velük...
- Ezt vártam - mosolyodott el Iblis. – Kezdjünk hát bele az igazi játékba.
Kitárta hatalmas szárnyait, s kezeit hasonló helyzetbe rakta, mintahogy én az árnyidézésnél. De Ő nem árnyakat idézett. Kezeiből visítozó, vörössen lángoló tűzdémonok (lényegében értelemmel felruházott tüzek ők, van szemük, meg szájuk is) törtek elő.
Árnyak vs Tűzdémonok. Ha csak látom az egészet, valószínűleg tetszett volna a kép, de így, csak az járt a fejemben, hogy ez így esélytelen. De! Árnyaimat gondolatban felruháztam én is tűzzel, s a megfelelő energiát irányítottam kezeimbe. Habár nem visítoztak, fekete tűzben égtek és örönlöttek, olybá elvarázsolva a képet e harcról, mintha a két apokalipszis állna egymással szemben.
Szerényen biccentettem a fődémon felé, s egyik kezem ívesen előre kaptam, s immár Lángoló Árnyaim Iblis felé özönlöttek. De Ő sem volt rest, s hasonlóképp tett balkezével. A föld fölött, a levegőben e két ellentétes erő mérhetetlenül nagy hangzavarral elkezdte végzetes csatáját. Hol összeolvadt a fekete és a vörös tűz, hol felrobbantak ha egymáshoz értek, egy-egy olybá tűnt, mint verekedne. Másik karomat is odaküldtem, egyfajta segítségképp lényeimnek, de Nagyapa is ugyanígy tett, s azonkívül, hogy ha lehetséges, még nagyobb lett a hangzavar, más eredménye nem lett. Óráknak tűnő percekig ez ment, míg el nem kezdtem érezni, hogy fáradom. Ez nem csoda, hisz ha jó kondiban lennék, frissen és üdén, napokig csinálhatnám ezt, de mivel nem rég azt se tudtam ki vagyok, hirtelen jött erőm és emlékeim lefárasztottak eléggé... Egy utolsó nagy löketű Lángoló Árny *bombát* küldtem és oldalra vetettem magam. Pár másodpercig még lehetett látni a harcot a levegőben, de utánpótlás híján hamar győztek a tűzdémonok. Hirtelen vett ötlettől vezérelve a cerberus felé iramodtam. Kezembe egy apró árnyat idéztem. Mikor odaértem, egyszerűen aládobtam, s mikor elfordúltam, még láttam ahogy átcsusszan az ajtó alatt.
- Keresd meg! - gondoltam, s az őrök felé futottam... volna. Ha az elején nem fektetek energiát az ösztöneimbe, koromként kenődöm a falra, de így még idejében érzékeltem a tűzdémonok közeledtét. Satufék és hátraugrás. Pár századon múlt, de sikerült. Iblisre néztem. Vigyorogva közeledett felém, láthatóvá téve hegyes fogait.
- Csak nem fáradunk kisunokám? Ejnye...
Közeledett, én pedig felmértem milyen messze vannak a halott őrök tőlem. Tíz méter,kb. Én is elmosolyodva néztem Iblisre. Kihívásnak vette, és jobb kezével felém irányította a lángoló démonokat. Erre vártam. Oldalra ugrottam és pár métert gurulva, az egyik őr kardjával áltam fel. Nem gondolkoztam, azonnal rohantam a Fődémon felé, egyfajta csatakiáltást hallatva. A levegőbe ugorva lecsapni készültem... Láttam hogy megleptem... és akkor... Valami hihetetlen erővel csapott a falhoz, a testem rongybabaként hullott a földre... A mellkasom fájt, s kezem odakapva valami nyúlós-nedves valamihez értem. Mi ez? És akkor a cerberus megadta a választ, ahogy lépett mégegyett, s egyik pofájából ugyanaz a nyúlós nyál csöppent le.
- Nyomorult... - suttogtam, s Iblis felnevetett. - Csak nem hittél nekem? Elhitted, hogy nem szólhat közbe az én drága kiskutyám? Ennyire nem lehetsz szánalmas...
A kard segítségével felálltam. Eléggé kimerültem, az energiám a végsőket lüktette, a testem pedig lesérült. De eldöntöttem, bárhogy is alakuljon, büszkén halok meg. Hisz így már tökmindegy hogy mit csinálok. Dacosan néztem szembe immáron újra két ellenségemre. Maradék energiáim a kardba idéztem, egyfajta feketelánggal felruházva azt. Újfent nekiiramodtam, felkészülve a halálra, de akkor valami különös történt. Árnyam, melyet nem sokkal ezelőtt kiküldtem az ajtó alatt, elém toppant és velem egymagasságba nyúlt.
Először nekirohantam, majd néztem, hogy mit keres itt.
- Boccs a késésért, jöttem ahogy tudtam, de ez a sok kanyar...
Mindenki oldalra nézett, a hang felé. Szinte egyszerre mértük végig a nőt, aki beszélt, s hirtelen megjelent... térdig érő bőrcsizma, fekete bőrnadrágja alá rejtve, laza kivágott elejű fekete topp... fekete haj, incselkedő mosoly az arcon...
-Mit keresel itt Deliah?

8.rész: Deliah

VÁRJUK, MINT LEGUTÓBB, A HOZZÁSZÓLÁSOKAT, JAVASLATOKAT, KÉRÉSEKET, ÖTLETEKET, MELYEK ALAPJÁN DARKHERO FOLYTATHATJA A TÖRTÉNETET!!!

azt a...O.o

Dark ez a Te hibáád! Már MEGINT túl izgire sikerült!!!
Olvasom-olvasom kortyolok az üditőmből és a legizgibb résznél sikerül kiköpnöm az egészet...
Most törölgethetem a klaviatúrát -.-"
...TÚL KAFA LETT!...
Butus Vámpírherceg :)

ok,

nem voltál sablonos. a második rész tartalmát ahogy tudom, küldöm.

tudom hogy

Tudom hogy vamp vs démon,de itt a vámpíron volt a hangsúly,és a vérfarkas mellékesen mellé szánt dolog volt.nem én értettem félre:))

jaja,a második résznek elég a tartalma,ha minden jól megy utána úgyis elolvasom(az elsőt is olvasgatom,csak hajnaltól estig melózok,így általában hulla vagyok.s a hullák nem tudnak olvasni)

azt hiszem ennyi.

ui.:mi volt sablonos?mit mondtam?o.o

nem akarok izé lenni, de

nem akarok izé lenni, de valamit félrenéztél, mert ez vámpír vs. démon sztori. Csak megsúgom, hogy amit te mondtál nekem is sablonos kissé. amúgy nagy baj, ha csak a sztori rövid tartalmát írnám le, vagy kell az egész sztori? ha az egész kéne, még várnod kellene kicsit.

ja és

ja és köszönöm a dícséretet:)

hát

hát nem tudom,a vámpír-vs-vérfarkas vonal nekem kicsit,hm,unalmas és agyonrtágott,de írok persze,ha igényled.

bocsi

ezer bocsi, az előzőt kissé félrenéztem mert a 2. részéhez a Vámpírkirálynőhöz szeretnék verset. ja és nem tudok helyesen írni.

Ügyi!

Gratulálok,ezt is jól megírtad!

hát

Hát köszönöm.Am,amellé az egy mellé kellene mégegy?

király

folytasd mert ez eszméletlen jó!!!majd ha tudok gondolkozom.... csak így tovább.
nagyon gonosz lennék, ha megkérdezném,hogy ha tudsz és van kedved,írnál egy verset majd az ellentétek vonzásábanhoz? még nincs kész csak a vázlat, ha az elég elküldöm. De csak akkkor ha nem baj. nem akaork a terhedre lenni. amúgy nem sürgős csak eszembe jutott és gondoltam leírom, bocsi hogy ide írtam....

Aha

Pokoli jó!
Nekem nagyon tetszik ez a "személyesen családi" pokol ....