Morella Morgue – Vacsora két főre (novella)

Morella ismét megörvendeztetett egy novellával minket.

Morella Morgue –

Vacsora két főre

A lány határozottan zavarban volt, és egyáltalán nem tűnt úgy, mintha a férfi meg akarná könnyíteni a dolgát. Egykedvűen nézett rá azzal az átható tekintetével, mintegy türelmes várakozásban.
Igazából a "férfi" megnevezés talán nem is a legtalálóbb rá nézve, tekintve, hogy külsőre aligha lehetett idősebb huszonegynehány évesnél. A pontos életkorát ennek ellenére nehéz lett volna meghatározni - halálosan nyugodt volt nemcsak a pillantása, hanem minden mozdulata és a testtartása is. Zavarbaejtően kortalannak látszott, így hát a lány viselkedésén nem lehet csodálkozni. Végül azonban mégis sikerült megtörnie a csendet.
- Öntetet kérsz hozzá? - kérdezte. Suta egy mondat volt, nem vitás; de a jelenlegi legjobb megoldásként a vacsora szervírozásával kezdett foglalatoskodni.
- Nem - felelt a férfi. A lány egy ideges bólintással nyugtázta a kurta választ. Kapkodó bizonytalanságában azonban semmit sem veszített kislányos bájából, sőt, zavarától az mintha csak nőtt volna. Ez persze a férfi figyelmét sem kerülte el, a szája szögletében - nyugtázásként - megjelent egy hűvös mosoly. A lány éppen neki hátat fordítva terítette az asztalt, s mire visszafordult, ennek a mosolynak már halvány nyomát sem láthatta.
- Foglalj helyet - intett az asztal felé a lány, mire a férfi egyetlen elegáns mozdulattal kihúzta a székét és leült.
Szótlanul enni kezdtek. A férfi inkább csak játszott az étellel, pillantását egy másodpercre sem véve le a lányról, aki úgy érezte, a jegesen kék szempár szinte kényszerítve húzza magához az övét. Sokáig ellenállt neki. Kivett a tálból egy koktélparadicsomot, és beleharapott.
A férfi halk nevetésére végül mégis felnézett. Nem számított a vágyakozó, mohó pillantásra, amely az övével találkozott. Kérdő arckifejezésére a férfi, ajkai körül ismét a kétértelmű mosollyal, csak annyit mondott:
- Jóízűnek tűnik. Érett és vérpiros...
A lány egyre furcsálkodóbb arckifejezéssel felé kínálta a tálat, de a férfi megrázta a fejét.
- Talán majd egy kicsit később... belekóstolok.
Selymes hangja az utolsó szónál gunyoros zöngét kapott. A lány enyhén megborzongott, és egy jó darabig megint kerülte a férfi pillantását. Csak a vacsora végéhez közeledve szólalt meg újra. Felállt, és két borospohárért nyúlva, a válla fölött nézett hátra.
- Nem tudtam, milyen az ízlésed, úgyhogy választhatsz: Bikavér vagy Leányka?
Az aprócska konyhában állva egészen közel került a férfihez, aki most nem titkolt élvezettel mérte végig. Valószínűleg az is mulattatta, hogy a lány kényelmetlenül érzi magát, mindenesetre ahogy tekintete elidőzött törékeny vállán, finoman formált, kerek mellein, végül hosszasan megpihent a karcsú nyakon halványan áttűnő ereken, már nehezen rejthette volna el a szemében megbúvó éhséget.
- Inkább a Leányka, ha lehet - mondta, alig hallhatóan felkacagva. Hogy egyértelművé tegye döntését, átfogta a lány derekát, és az ölébe húzta. Az, bár a hirtelen mozdulattól kicsit meglepve és dermedten, de nem tiltakozott. Hamarosan forró ajkait éles, hűvös fogak kóstolgatták, testét érzékien simogató, kegyetlenül szorító karok tartották fogva, elméjét pedig egy benne cikázó idegen akarat.
Kint egyre mélyült a sötétség. A férfi, egy pillanatra lazítva a halálos ölelésen, felpillantott a konyha képét visszatükröző ablakra, és elmosolyodott. A saját képét ugyanis nem látta benne.

karcolat

karcolaton elég nagy vitát kapott.
mit neked karcolat, mi itt mélyre vágunk! :-)

hát jó...

ti kértétek, aztán nem panaszkodni... amúgy azért gondolom h nem túl jó, mert karcolaton elég nagy vitát kapott.

Na, melyiket?

Melyiket szeressük, az írásodat, vagy téged :-)
Hogy lehet eldönteni előre hogy nem fogjuk szeretni?
Csak azért is!
Holló azt mondta, mindent meg tud enni, ha elég édes. Én úgy vagyok vele (különösen nyáron), hogy bármi jöhet, ha elég hideg.
Akkor küldj valamit, amit lehűtünk és megcukrozunk, és mindenkinek megfelelő lesz.

???

Miből gondolod, hogy nem tetszene nekünk a másik írásod? Amíg nem olvashatjuk, úgyse tudjuk megítélni, hogy milyen.
Szóval, csak bátran, felkeltetted a kíváncsiságom! *nagymosoly*
Amúgy ez az írásod tetszik, ügyes vagy! *nagymosoly*

kérésed számomra parancs...

Küldhetek még valamit az oldalra, de azt nem fogjátok szeretni... :(((

Már megint ismétlem magam.

Már megint ismétlem magam. Szuper! A novella is és Darkhero verse is. Szeretnék még ilyet olvasni ha lehet!

Ha megengeded

Egy régebbi versem jutott erről eszembe.Nem tudom fenn van e itt,azért bemásolom:)

Egy vámpír naplójából:

"Isten nemzette,
Gyilkosomnak küldte,
Ártatlan vére vonzott nagyon,
Talán szerettelek is,ezért sajnálom."

A gyönyörtől aléltan feküdt mellettem,
Kezeimmel meztelen melleihez értem,
Lihegett,s megremegett,
Kissé félve,rámtekintett.

Ártatlan szemeiben különös fény derengett,
Egyszerre láttam: megbánást,boldogságot,szégyent,s félelmet,
hideg testem élvezte testének melegét,
Majd közöltem vele,hogy ennyi nekem nem elég.

Aztán beleharaptam kecses nyakába,
Rögtön megcsapott vérének íze,illata,
Egy ideig élvezte,karmolt s magához szorított,
Elélvezett,majd elhalóan sikoltott.

Engem mindez már nem érdekelt,
Hisz bennem a szörny,a Fenevad fel kelt,
Egyre jobban haraptam,egyre több helyen,
Míg a végén már,vörös lett minden.

Jollakottan taszítottam el magamtól,
Tombolva,üvöltve az állatias orgazmustól,
Újabb kárhozott bűnömmel karöltve,
Sajnálkozva ránéztem a testre.

Valaha hófehér szárnyai vörösen fénylettek,
Formás combján apró lyukak éktelenkedtek,
Hosszú haja arcába hult csapzottan,
Ártatlan volt,s én megrontottam.

darkhero - 2009

Dícsértessék!

Dícsértessék - a jó humor.
Egyébként, ha nem az átkosban lettünk volna (hetvenes évek), akkor normálisnak tűnhet, hogy valaki egy pamfleten nevet. Az annak íródott. Csak - horribile dictu - ki mert nevetni rajta!

konnotatív jelentés? :D

Ez a mondat megért egy misét :D Érdekelne, mennyire gyakori, hogy valaki Lenin-pamfletet olvas a buszon, manapság, fennhangon kacagva... Megnéztem volna az esetet, annyi biztos :D

fínom :-)

Tetszett!
Én szeretem a kétértelműséget. Különösen, ha egyértelműen utal arra, amit mondani akar.
Nem a vitathatót, hanem másodlagos üzenetet,a többszintű kommunikációt. Sándor György és Emmanuelle Kant :-*). Esetleg Engels, ha valaki végig tudja mosolyogni az Antidüringet, vagy A természet dialektikáját. Bár én hangosan nevettem a buszon, amikor Lenintől olvastam a Baloldaliság – a kommunizmus gyermekbetegsége című pamflettet. A humor szubjektív értékítélet.