Darkhero: A jelenkor démona 3 (regény, mely folytatásra vár!)

A történet folytatódik...

8.rész: Deliah

Mindketten Rá néztünk, sőt, két fejjel még a cerberus is odanézett, ennek ellenére Deliah úgy állt ott,mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Kaján vigyorra húzta a száját (mindig élvezte ha a középpontban lehetett) és lassan elindúlt felénk.
Iblis kérdésére nem válaszolt, engem bámult folyamatosan... Mikor odaért hozzánk, még mindig mosolyogva megállt előttem.
- Ave Deliah, mit keresel Te itt? - kérdeztem, mintha nem épp egy harc közepén járnánk. De Ő válasz helyett felemelte a jobb kezét és egy hatalmas pofont kevert le nekem.
- Te marha! Te hülye idióta! Tudod mióta vártalak már?
- Neked meg mi a franc bajod van? - ordítottam vissza - Ezt miért kaptam?
- Ez van ha sokáig nem vagy otthon, elfelejtesz mindent. Barom! Ott hagytál a picsába századokkal ezelőtt, s még Te kérded miért kaptad... Hát nem hiszem... Iblis!
Nagyapám értetlenül állt az események előtt. Annyira nem volt ez valószínű, hogy hirtelenjében nem is tudod mit kezdeni ezzel a helyzettel, de azért megengedett egy - Hm?- öt..
- Jól látom hogy épp meg akarod ölni?
- Igen, miért?
- Nem baj, ha végignézem? Hadd lássam, hogy a nagy Ruc, aki annyira szerelmes volt belém, hogy elment fel az emberekhez, s azt se mondta: szevasz! - hogyan döglik meg!
Ezzel fogta magát és Iblis mögé állva mérgesen bámult rám. Nagyapának nem kellett mondani, tűzdémonai újfent előtörtek, és készültek az én szétdarabolásomra. Röviden, foggalmam sem volt Deliah dumájáról, magamban megjegyeztem, hogy lökött és kardom Iblis felé tartva, maradék tűzárnyaimat idéztem bele. Mondtam egy gyors búcsúbeszédet magamnak (nagyjából így hangzott: azért nem voltam semmi) és újfent nekirontottam lángoló rokonomra. Őt már nem érte váratlanul, s tűzdémonait felémirányította,melyet kardommal sikerült felfognom, de az ereje a földre taszított. Nem időztem ott soká, rögvest felpattantam és kezdtem az egészet előről. Ez így ment jó pár percig, míg csalódásomra a kardomból kifogyott a szussz, s már csak pengéjének hideg fényét lehetett rajta felfedezni. Dühösen dobtam ellenfelemre, melynek a következménye csak annyi volt, hogy egyik démona megolvasztotta. Zihálva, szaporán vettem a levegőt, s elindúltam lángoló halálom felé. Na már most, ekkor több fura esemény történt. Az egyik az volt, hogy a cerberus egyszerűen összeesett ájultan, de mielőtt ezt felfogtam volna, már Iblis tarkóján is csattant egy hatalmas energiagömb, amitől Ő is szintén összeesett. Nem elég hogy meg voltam lepődve, ráadásul a cerberus volt olyan kedves, s esésével nagy port kavart, amitől még köhögtem is.
- Na milyen voltam? - szólalt meg Deliah vidáman - reméltem hogy kihúzod addig amíg elintézem a cerberust, mert nem akartam felesleges munkát csinálni.
- De... miért?
- Mert anya azt mondta, felviszel magaddal az emberekhez, ezért megkért, ha bajban vagy, segítsek.
- HOgy felviszlek? - No igen, gondolhattam volna, hogy Lilith kitalál valami ilyesmit. Bár védelmemre szóljon, a nagy rohanás közepette nem csoda, hogy nem gondoltam effélékre. - De az árnyammal nem Téged akartalak idehívni! Akkor hogy hogy?
- Ja igen, anyád ezeket küldi - s a hátáról levette a táskáját, majd elém dobta - és üzeni, hogy más dolga akadt, ezért nem tudott eljönni.
- Hát ez baromi jó! - Legugoltam a táskához, s kinyitottam. Ahogy sejtettem, a fegyvereimet találtam bennük, s egy két apróságot: ősi varázslatcetliket, egy két számomra ismeretlen szimbólumot, egy üveg bort... s ezenfelül kardom, és két pisztolyom. Utóbbi cuccikat felvettem, majd a táskát is a hátamra raktam.
- Nincs sok időnk, ezért majd később beszéljük meg. Most induljunk.
Azzal odamentem a kijárat ajtajához, s kinyitottam. Deliah kecsesen odalépett mellém, majd távoztunk.

9.rész: Újra fent

Kanyargós folyósokon haladtunk, aki pedig útba esett, azt Deliah elintézte. Én fáradt voltam, majdhogynem hasznavehetetlen (de ezt úgyse vallottam volna be), ezért néha egy-két őrt én is lelőttem. Pontosan ilyen esetekre volt nálunk fegyver. Ha elfogy az energiánk, de harcolnod kell, ne légy védtelen. Törj utat és húzz onnan, míg fel nem töltődsz! Nem beszéltünk, csak néha igazítottuk útba egymást, hogy: - Itt le! – vagy - Itt balra! Alapjában véve jól haladtunk célunk felé, ami nem volt más, mint a hely, ahonnan fel lehet menni. Ezt legegyszerűbben úgy lehetne jellemezni, hogy a Semmi. Csak egy üres tér, ami felszippant, s amit Te magad nem irányíthatsz. Érzi hogy mely testbe lehetsz fenn, s automatikusan oda irányít. Nekem személyszerint van fenn helyem, de Deliahnak egyenlőre nincs, ezért volt rám szüksége, hogy a lehető leghamarabb találjak neki egy testet, különben szétoszlik a többi energia között. Lévén, hogy tartoztam neki (íratlan szabály, s törvény, melyet egyikünk sem szeghet meg, s nem is tud: ha megment valaki, az adósa vagy) nem is tehettem mást. A Semmi bejáratát csak két őr védte, akik most lábaink előtt hevertek. Deliah kicsit feszengett.
- Ugye nem változott az érzés?
- Nem.
- Még most se fáj, igaz?
- Nem.
- És nem hagysz szétoszlani, ugye?
- Ha karnálak sem tudnálak.
- Ez igaz, de...
- Figy, akkor most megyünk vagy nem? Nem érünk rá.
Sóhajtva bólintott, énpedig kinyitottam a pokol utolsó kapuját. Megragadtam Deliah kezért, s beleugrottam a térbe, mely azonnal elkezdett felfele vinni. Látni nem láttam semmit, még azt se mondhatom, hogy a levegő, vagy szél fújta a hajamat, mert itt ilyesmi nem létezett, mégis olyan érzése van annak, aki benne van, mintha felfele száguldana, ha a pokolba megy, akkor pedig lefele. A végén pedig, egyértelműen olyasmit vélsz felfedezni, mintha átszakadnál valamin valahova, s automatikusan becsukod a szemed, majd mikor kinyitod, már a testedben vagy. Így voltam ezzel én is. Azzal a különbséggel, hogy csak nehezen tudtam kinyitni a szememet, s a látvány sem tetszett. Fehér falak, mellettem ágyak, benne mélyen alvó emberkék. Egyértelmű, kórházban vagyok. Miután ezt felfedeztem, a plafont kezdtem bámulni, mikor Deliah jelent meg előttem, s pánikolva ordíbált:
- Te hülye, keresd már a testem, már így is sok idő telt el!
- Jó jó - suttogtam, s megpróbáltam felülni. Sikertelenül. - Várj... - azzal becsuktam a szemem, s megpróbáltam kilépni a testemből.
Ez legalább sikerült, odaszáltam Deliah mellé majd megfogtam a kezét.
- Gyere!
Kórházban vagyunk, sok beteggel, akiknek nagyrésze idősebb, de nem közülük valót kerestem. Elhagyva a kórtemet egy bizonyos osztályt kerestem. A pszihiátriát. 2 perc keresgélés után rá is akadtam, az ajtón egyszerűen áthaladtam, lévén hogy nem szilárd testben voltam, s az emberek sem láttak. A depressziós embereket hamar fel lehet ismerni reményvesztett szemük csillogásából, s olykor (hála ennek a pompás világnak) vágás nyomokat láthatunk kezeiken. Sokszor félreértik őket, holott Ők az igazi világot látják, ettől lesznek rosszúl. Nem találják helyüket, nem menekülnek hazugságokba mint oly sok ember, s egyszer csak összeroppannak, s ide kerülnek. És én pont egy ilyen Hölgyet kerestem Deliahnak, és nem is csalódtam. Egy gyönyörű, hosszú fekete hajú lányt pillantottam meg, cigarettával a kezében. Szomorúnak látszott, reményvesztetnek, ezért odaszáltam Deliahhal, és leguggoltam elé.
- Látsz engem?
A lány továbbra is maga elé bámult.
- Kérlek ha látsz, szólalj meg, vagy jelezz valamit. - azért szólóngattam, hát ha foglalkozott mágiával, esetleg kinyitotta a 3. szemét, ami most megkönnyítené a dolgunk. Sokkal. Már kezdtem azt hinni, hogy tévedtem a választással kapcsolatban, mikor a lány suttogva megszólalt.
- Te csak a képzeletem vagy... én irányítalak, tűnj el.
Megkönnyebülten sóhajtottam fel, Deliah szintén.
- Nem vagyok a képzeleted szüleménye, és ő sem.
- Ha nem a képzeletem szüleménye vagy... akkor mi?
Feltűnt hogy továbbra is a földet nézi, lassan beleszívva a cigijébe, melynek hamuja a köntösére esett.
- Démon vagyok, és segíteni szeretnék.
- Egy démon nem segítene nekem, ahogy senki sem... menj el kérlek...
- Nincs sok időnk, ezért gyors leszek. Szükségünk van a testedre, hogy Deliah - s itt rá mutattam - benned létezzhessen ezen a síkon.
Megadhatunk sok választ, s segíthetünk kijutni innen, tudatod is megmarad, csak mellette ott lesz Deliah is. Egyfajta másik énedként.
- Skizofrént akartok csinálni belőlem? Hát nem volt még elég...
- Nem. Erősebb leszel, mert használhatod majd az erejének egy részét, s megtudhatsz olyasmit, amit ember csak ritkán. Mit válaszolsz?
Némán figyelte a padlót továbbra is. Cigarettáját tartó kezét néha szájához emelte, majd mélyeket szívott belőle. Mikor elszívta, másikat vett elő, s rágyújtott újra.
- Rendben. Add meg a válaszaim. - végre rámnézett, s kissé meglepődve láttam szemében az elszántságot – és vigyetek ki innen.
Bólintottam, s intettem Deliahnak, aki egyszerűen beleszállt a lányba, akinek a teste megremegett kicsit, majd ájultan fordúlt le a székről.
- Csak fogadja be! - gondoltam, azzal visszarepültem testemhez, hogy újra életre kelljek, Gaia síkján.

10.rész: Ketten a világ ellen

Egy hétig nem is láttam őket. Egy ideje a testem kómában feküdt (ilyen az mikor nincs lélek a testben) s ezért nehézkesen tudtam csak mozogni. Persze mindenki nagyon örült, meg bejöttek a testem szülei is. Sírva mondták, hogy megváltozik minden, de jobbhíján csak mosolyogtam és bólogattam. Nem nagyon érdekelt az ilyesmi. Még az emlélkeim visszakapása előtt sem éreztem úgy, hogy túl sok közöm lenne hozzájuk. Nem volt családi hangulat ebben a családban, ezért jöttem el szülővárosmból Budapestre. Egyenlőre nem beszéltem nekik arról a tervemről, hogy nem megyek vissza velük, hanem továbbra is Budapesten maradok. Itt volt dolgom.
Egy hét után mászkálhattam, míg az utolsó leleteket vártuk, s gondoltam megkeresem a leányzót, vagyis Deliahot. El is mentem a pszihiátriára, ahova nem nagyon akartak beengedni, ezért elmondtam, hogy kómában voltam, s nem rég ébredtem fel, és anyámék szerint itt van egy régi ismerősöm, akinek sajnos (a kóma miatt) elfelejtettem a nevét, de hosszú fekete haja van, s sokat dohányzik. Eközben alig észrevehetően tenyeremet felfele fordítottam, s a biztos meggyőzés érdekében, egy kevéske energihullámot küldtem az ápoló felé. Lévén, hogy ezt Ő nem látta (nem láthatta, ezen a síkon az emberek nagyrésze vak az ilyesmire, mert a 3. szemük zárva) használt a módszer, s már bennt is voltam. Rögtön a dohányzóba mentem, s meg is láttam a lányt, ahogy az ablakon néz ki, meglepő módon, cigarettázva.
- Elnézést hölgyem, kérhetek egy cigarettát?
- Már azt hittem nem jösz vissza Ruc.
Felémfordúlva odadobta nekem a cigisdobozt. Lassan elővettem egy szálat, s intve a tüzéért, én is rágyújtottam, s csak aztán szólaltam meg.
- Nem lehetett, nem engedtek. 2 hónapig volt kómában a test. El is felejtettem, mennyire máshogy megy itt az idő, mint nálunk. Szóval, simán ment?
- Mondjuk. Elég szar élete volt, s a teste éppen csak befogadott. Már attól tartottam belehal, de végül sikerült. A nevét is megtudtam, sokat beszéltünk. Terv?
- Van.
- Mi?
- Én, megkeresek pár régi arcot. Te, gondolom mész utadra. Fent vagy, ezt akartad, szal csak leellenőriztem hogyléted, s megyek is.
Úgy nézett ezután rám, mint akinek nehezére esik felfogni a szavak értelmét. De felvoltam erre készülve, és keményen néztem rá.
Úgy mint azok, akik megtörhetetlenek a döntéseikben.
- De én elsősorban Veled akarok lenni, mert nagyon megkedveltelek még régen, s most nyílt egy lehetőség hogy jobban megismerjük egymást... vagy Te utálsz engem?
S arca a megkínzottak arcát mutatta, s szemeiben könnyet véltem felfedezni. Na erre nem voltam felkészülve...
- Miért... köhm,... miért kellene ezt elhinnem?
- Hazugnak nevezel???
Ordítozását egy tenyér csapódása követte az arcomon. Patt. Na most erre mit mondjak? Mélyen felsóhajtva, arcom dörzsölve akartam megszólalni, de...
- Tűnj el. Hagyj csak magamra. Igazad van, biztos csak nyűg lennék a nagy Ruc vállán. Hagyjál csak, hisz úgy is ismerem a terepet, nem? Pár ezer év óta mi sem változott itt, nemde?
Azzal megint rágyújtott.
- Jól van már na... jó oké, maradjunk együtt. Egy darabig. De ha valami necces lesz, elválnak útjaink.
- S hogyan? Már mint mi lesz a fedőstory?
- Fedőstory?
- Persze,a testek családjának.
- Ja, persze....nos Te a barátnőm leszel, én meg a pasid, de ez ne...
Felémvetette magát és megcsókolt.
- Jó, tetszik az ötlet.

VÁRJUK, MINT LEGUTÓBB, A HOZZÁSZÓLÁSOKAT, JAVASLATOKAT, KÉRÉSEKET, ÖTLETEKET, MELYEK ALAPJÁN DARKHERO FOLYTATHATJA A TÖRTÉNETET!!!

okés

Megkaptuk, napokon belül felrakom.

én is, én is ...

Csak hogy érezd a biztatást, de teljesen egyetértek Tetragrammatonnal. Írj, rakd fel (rakasd fel), és a reakciókkal kezdj valamit, de előre arra várni, hogy mi járjunk körtáncot ...
Bár megoldható lenne.
A legközelebbi Xilkán majd összehozunk egy Darkhero körtáncot, ahol elénekeljük a "körben áll egy kis vámpír" kezdetű szívós nótát.
Fiatalok!
Valaki írja meg addig a dal szövegét tovább ! :-)
concept5.jpg

Rendben

Elküldöm Nektek.

naná

hogy engem mindenképpen. Az a gond, hogy a kérdésedre ne nagyon várj választ, mert ha egy bizonyos topicban hetekig nem történik semmi, az emberek hajlamosak nem ránézni többé, így észre sem veszik, hogy kérdeztél.

Üdv.

Üdv,érdekel valakit még a befejezés?

...dark...

Igen Vámpírherceg...Az emberek még annál is önzöbbek,mint hittem/komment leszarásokon kívül/
Kiábrándító...

igenis!

ДА!

kritika?

Nem kritizálok semmit, amíg nem ismerem a történetet teljes egészében. Én legalábbis így gondolom.
Szóval, várom továbbra is a folytatást!*mosoly*

Uff, ich hab' gesprochen.
Иване, ако пишеш по руски, пишей с кирилица, моля! Четенето беше по-трудно с латински буквите. Благодаря!

Dhark - sötét de (és?) igaz

Ma reggeli alatt láttam a tévében a "Gyilkos sorok" című sorozatból egy részt, ahol a "Magnum" sorozat figurái is szerepeltek. Szerzői szabadság - van akinek érdekesség. Alexandre Dumas sorozatait (Három testőr, Monte Cristo grófja) egy német tollnok (Münchenberg) folytatta (pl. a D'Artagan leánya című mű tőle származik, akkor is, ha ma Dumasra való hivatkozással kerül piacra Muskétásnő filmcímmel). Én a Széchenyi könyvtár zárt részlegében olvashattam őket, amikor egy ideig kutatói jogom volt. A Xena / Herkules nevű tévés borzadály - szerintem abszurd módon - montázsként rakja össze a korai mitológiák elemeit - van aki szereti. A Walt Disney féle Dzsungel könyve eltér a kiplingi eredetitől (pl. Ká, Balu figurája), de ez mind belefér a költői szabadságba.
A költő mindaddig szabad, amíg be nem zárják. Akár ki is végezhetik.
Kedves hammersmith! Indítsunk a Fészbukon egy "Darkhero mongyonle" elnevezésű csoportot? Lájkolnád? :-)

Uff, ich hab' gesprochen.
Da, já znáju, tolka pocsemű nye gávárjáem na vengerszkom jázüke, daragoj Winettu?

Átrágtam

Jómagam is elolvastam a három részt, várom a folytatást, érdekesen alakul a történet, én meg ki merem jelenteni, hogy "ismerlek" annyira, hogy tudjam: a "kavarodást" személyes okok okozzák, amiket külső szemlélő sajnos nem mindig érthet meg, így betudja tudásbéli hibának.

Hammersmith: ki hogy éli meg a világot, a hitet, a démonokat. Vitatkozhatnánk azon, hogy vajon csak a Pokolban élnek-e démonok, vagy én is skizóvá lettem az évek során. Rád bízom, istenigazából annyira nem érdekel. Eressz le egy kicsit, próbáld élvezni azt is, ami nem feltétlenül tetszik! Sok acsarkodást és gyomorgörcsöt spórolsz meg! *kacsint*

Nekem mindenesetre tetszik, kíváncsi vagyok, mit hozol ki belőle, kedves Dark. Nem adok tanácsot, egyrészt, mert nincs, másrészt, mert ez a te történeted, abba pedig nekem nincs beleszólásom.

Uff, ich hab' gesprochen.

nem titok!

Szerintem újraolvassa a három részt - de lehet, hogy most alaposabban :-)

(Bocs, hammersmith, de nem hagyhattam ki!)

Vajon

Vajon hova tűnt a rajongóm?

Mitkszáth mongyon le :-)

Ezt hívják ízlésnek, amiről nem lehet vitatkozni.
Ebben az esetben viszont nem az ízlés miatt hoztam fel őt példának, ugyanis az Új Zrínyiászban feltámasztja a szigetvári hőst és kora társadalmának állít vele egy görbetükröt. Történelmileg inkorrekt, mint a Da Vinci Kód vagy Clavell Ázsia sorozata (A tajpan, Shogun, Gajdzsin, Patkánykirály, Nemes ház, Forgószél / Menekülés).
Hogy ne csak a fikció oldalát nézzük, gondolom ismered Heribert_Illig nevét. Ő kezdte feszegetni hogy frank (francia) indíttatásra a középkorba utólagosan közel 300 évet toldottak be, a VII., a VIII. és IX. századot. Nálunk hasonló vita volt a Szent koronával kapcsolatban: mikor, ki adta és kinek stb.
Az én meglátásom szerint Darhero is (mint a címben utal rá) mai problémákat, etikai kérdéseket feszeget, amihez ismert archetípusokat alkalmaz.
Ez viszont nem ízlés kérdése. Mikszáth korrekt, vagy történelemhamisító, vagy történelmi elemeket etikai célra felhasználó író volt. Ez a kérdés, és erre nem válasz a "nem szeretem". A spenót egészséges vagy nem? Valóban tartalmaz vasat-e vagy nem? Az a vas, amit tartalmaz, be tud-e épülni az emberi szervezetbe vagy nem. Ezek függetlenek a "szeretem-nem szeretem" témától.
Ezt figyelembe véve mi a véleményed?
ui. Én nem szeretem a meleg paradicsom levest. De ez nem befolyásolja a gasztrobiofizikai véleményemet: nehezen jön ki a foltja a fehér trikóból, ha ráömlik.

ui.:

Azt,pedig hogy én,milyen neveket és szimbólumokat akarok használni,majd én eldöntöm,ha a nevek viselőinek valami baja van ezzel,majd szólnak,de eddig,nem tették.-.-

Hm.

Végre egy kritika.
Egyébiránt tisztában vagyok dolgokkal,igaz,nem vagyok nagy okkultista vagy mágus,de abban biztos vagyok,hogy nem lesz ebből problémám a későbbiekben.A helyesírási hibák helytállóak,de nem is nagyon néztem,ebben van valami.Amúgymeg ha ennyire nem tetszik,hát ne olvasd:)Azért kössz,bizonyára jobbat írsz,ha így van,tanulás szempontjából szívesen olvasnám a művedet.
üdv,dark

Nem szeretem Mikszáth Kálmán

Nem szeretem Mikszáth Kálmán műveit.

nem vagyunk egyformák

Érdekes.
Számomra az, hogy az ismert mitológiai figurákat mába helyezve új jelentésekkel bővítette ki, az érdekes - igaz viszont, hogy feltételeztem (igaz személyes kapcsolatra alapozva), hogy írójuk tisztába van a "hagyományos" jelentésekkel is. Nekem pl. a Cerberus elsősorban egy informatikai védelmi rendszer (bár tudom, hogy a németeknek volt egy ilyen nevű hadműveletük, ismert egy Cerberus nevű FTP szerver szoftver, egy állatvédő alapítvány, ha meg a másik magyar írásformát is figyelembe veszem (Kerberos), akkor még nagyobb a választék.
Szóval legalább van ellenzék is :-)
A kedves Hammersmith meg, nevéhez méltán finom megjegyzésekre képtelen, tehát akkor csak keményen a pöröllyel olvasótárs!

(Gondolom Mikszáth Kálmán Új Zrinyiásza hasonlóképpen elfogadhatatlan számodra, és ez csak egy abból a sorozatból amit ide lehetne írni!)

Üdv!

Üdv!

Elolvastam. Igazság szerint semmilyen hatást nem váltott ki belőlem a meséd, számomra unalmas, profán és közönséges. Mind ezek mellett még rengeteg helyesírási hibát is tartalmaz amiket illett volna kijavítani ha már egyszer publikálod a produktumodat. De nem ezért írok, mert általában ezeket a véleményeket inkább megtartom magamnak, írd csak ami jól esik.
De ne játssz a nevekkel és szimbólumokkal! Fogalmad sincs a démonokról és kérlek ne használd Lilith és Lucifer neveit egy ilyen primitív és semmit sem érő tákolmányban amit Te magad regénynek hívsz. Nem vicces és felháborító amit művelsz. Nem hiszem hogy Te egy nagy okkultista, mágus vagy boszorkánymester lennél. Egyszerűen szánalmas vagy.
Ha írsz egy történetet a saját fantáziád felhasználásával (ami elég szegényes) legyen annyi plusz erőd hogy ki találod a szereplőid neveit.
Nagyon összekevered a dolgokat. Nézz utána mélyebben ha valami nem világos, de ne firkálj badarságokat. Ne menj bele olyanba amihez nem értesz mert ebből még baj származhat.
Ahogy látom, halvány lila gőzöd sincs egy két dologról.
Ha egyszer írsz egy saját regényt használj saját karaktereket mert így csak hülyét csinálsz magadból és azokból akik ezt elolvassák és befolyással lesz rájuk.

Nincs benned egyediség...