Rich Rena: Előszó - mint próbálkozás (véleményeket várunk!)

Kedves Rémálmodók! Az alábbi sorokat, egy történet kezdetét Rich Rena küldte, kérdezvén, szerintünk érdemes-e folytatnia. Tekintetbe véve, hogy Rich Rena 11 éves, szerintünk nagyon is érdemes írással foglalkoznia. És szerintetek?

A lány torkába leküzdhetetlen gombóc nőtt, zöld macska szemeiben, furcsa tűz lobogott. Úgy érezte, valaki követi, és nem tudott, nem igazat adni eme érzésnek. Bár nagyon halkan, de hallotta a mögötte zajló puha lépteket. Nem félt, mégsem akart megfordulni. Különös vonzás súgta számára, hogy forduljon be a sarkon, és egyszerűen másszon fel egy fára. Badarság, mégis hitt az érzéseiben. Ha ép bőrrel fel tud mászni, és nem töri ki a lábát, akkor már jól tette, hogy hallgatott a hangra a fejében. De mikor épp gyorsított a tempóján, valami ráugrott. Valami nagy és selymes szőrű, de még a bőrén is érezte erős izomzatát, és hosszú karmait. A támadó hirtelen csapott le rá. Sikítani akart, de minden hang megakadt a torkán. Félelmetes karmait egyenesen a lány alkarjába vájta, mire izmai megfeszültek. A lány még mindig nem tudta eldönteni, milyen állat feküdt rajta. A lény aztán hirtelen eltűnt, mintha ott sem lett volna. Nagy nehezen felállt, bár kissé szédelgett. A karján sehol sem találta a sérülést, mégis vér áztatta. Keze remegett. A térde megcsuklott, feje a hideg betonba vágódott, majd a világ elsötétült körülötte.

A csaj, mozdulatlanul feküdt az elhagyatott Szabadság utcában. Még így, ájultan is csodálatosan festett, fekete blúzában, aminek csak az felső négy gombját gombolta be. A blúz ujját, könyékig felhajtotta, felfedve egész alkarját. Mind a két kezén, csuklójáig pókhálós kesztyűt viselt, aminek ujjai sem voltak. Alul is csak egy bőr szoknyát hordott, a legdrágább fajtából. Egy fekete-fehér converse cipő volt a lábán. Fekete haja, szétterült körülötte a hideg betonon. Nem egyenletesen lélegzett, hol mélyeket, hol alig hallhatóakat szívott az esti levegőből. Csakis a fák suhogását és a gallyak recsegését lehetett hallani, egy árva lélek sem volt a közelben. A támadó már messze járt, elvégezte. amit rábíztak. Alig futott be az erdőbe, de erős puma alakjából már vissza is változott, eredeti kinézetére. Nyúlánk alakú, tizenhat-tizenhét éves forma lány volt. Türkizkék szemeiben elégedettség csillogott. Előkapta a mobilját, ami az egyik legújabb modem volt, és tárcsázta megbízója számát.
- A küldetést teljesítettem. Megfertőztem a lányt -mondta diadalittasan, majd beleolvadt az erdő sűrűjébe...

Aga!

Most kezdem hullatni a szőrömet a várakozás izgalmában. :-)
Egyébként egyetértek Darkkal.
Szerintem a stilisztikával, nyelvi finomságokkal, csak a mondanivaló UTÁN kellene foglalkoznod. Van érzéked a történetvezetéshez - csináld. Ha sokat írsz - sokat dobhatsz ki, de csak azt, amit TE nem tartam majd jónak. Az elején kell a többiek pozitív véleménye, hogy legyen önbizalmad. (*Buksisimi*) Később ezt át kell lépni, mert ha mindenkinek meg akarsz felelni, akkor nem írónak, hanem tükörnek kell menned. Egyébként ismerek több olyan személyt, aki a tükrével sincs megelégedve (pl. Hótehénke mostohája).

^^

Kíváncsian várom a folytatást!

Hm!

Egy zsenge író! Én is kb. ennyi idősen kezdhettem komolyabban foglalkozni az írással, és Kedves, csak bátorítani tudlak! Egy-két apró fogalmazási hibán kívül teljesen rendben van, ráadásul borzalmasan kíváncsivá tettél a történet folytatását illetően. Úgyhogy ha mást nem, egy ember már van, aki habzó szájjal fogja rágni a körmét, amíg kijön a folytatás! ~Cilindert emel.~ Üdv közöttünk!