Darkhero két új novellája

Az én cirkuszom

Tisztán emlékszem minden egyes percére,amit ott töltöttem.Hiába lehetetlen,hiába őrültség...ott voltam,OTT VOLTAM,ÉRTED? Dehogy
is érted,hogyan is érthetnéd...na jó,elmesélem,de ne nézz őrültnek,oké?Ne röhögj,nem volt vicces,egyáltalán nem... Benne volt
minden félelmem,minden őrületem,minden rettegésem,amit csak el tudtam képzelni annakidején.Most már csak egy valamitől rettegek,
de attól nincs menekvés.Jó-jó,nem beszélek félre,mondom is már.
Egy esős este volt,ágyam mellett hallottam ahogy megnyugtatóan ömlik az eső a földre.Nem volt sem autó,sem emberi hang az
utcákon,csak az eső és a szél koncertezett.Ennek ellenére nyugtalan gondolataim voltak,tudod régen(ahogy a doki mondta) mániákus
depressziós voltam,s ez általában rányomta a bélyegét a hangulatomra.Szóval így feküdtem én le aludni,előre is undorodva a
holnaptól,az emberektől,s végiggondolván a problémáimat.Igen,sok problémám volt.Kezdve azzal,hogy magányos voltam és hasonlók.
DE NEM EZ A LÉNYEG MOST!Halgass ide,s ne szólj bele!Érdekel vagy sem?Nalátod.Szóval,aludni tértem a gondolataimmal,amikor is
bizsergető érzést éreztem a melkasomba.Pár percig nem foglalkoztam vele,de miután nem múlt el kinyítottam a szemem.A rémület
belémfolytotta azt a sikolyt,mely a látottak alapján kitört volna belőlem.A mellkasomból egy fénylő térszerű valami nőtt ki..
Jobban mondva,lebegett ki belőlem,benne egy mocskos,sárga fogú,véres fejű bohóc őrült arca vigyorgott rám.Tágra nyílt szemekkel,
remegő ajkakkal vártam mi lesz,s valami elkezdte a kezemet húzni a fej felé.Nem barátom,nem én irányítottam.VALAMI!-odahúzta,
s ahogy odaért,a fej szélesebbre húzta undorító mosolyát,aztán megérintettem,s odarepültem...Egészen bele,kezemmel egy jeggyel,
melyre röviden annyi volt írva:Cirkusz,de ember....ez nem valami vidám és mulatságos cirkusz volt.Ohh,de nem ám.Borús volt az
ég,és esett az eső,jobban mondva valamilyen barnás vöröses folyékony valami esett az égből.A bohóc ott állt mellettem,szó nélkül
elvette a jegyet és kilyukasztotta.Mocskos keze foltokat hagyott a papíron,s mintha kissé bezöldült volna az egész.Mit lehetett
tenni,elindúltam a cirkuszba.Az első ami feltűnt,hogy kihalt az egész tér ahol ez ált.Ment valami idegesítően sötét dallam vala-
honnan,s a világítás sápadtan világította meg a rozsdás körhintát,a koromtól fekete kukoricás bódét,és igen,vérfoltos sátrakat
láttam mindenfelé,a játékos bódénál levágott vagy összetört fejű porcelánbabákat és rozsdás késeket,néhol szobrokat,melyek morbid
megjelenésükben tükrözték az őrület torz teremtményeit,vagy az emberi arc rémületbefagyott ordítását.A szél üres konzervdobozokat,
szórólapokat fújt el előttem,s én megbabonázva haladtam tovább,próbálván nem zajt csapni,nem látni a rémségeket,melyek mintha
csak rám néztek volna,csak azért születtek volna,hogy elémkerülhessenek....Brrrr,látod még most is libabőrös vagyok.....Így ha-
ladtam a hatalmas,ámbár néhol már elszakadt,megégett fő sátorhoz.A bejáratnál egy törpe ált kalapban,öltönyben mellette egy
babaarcú óriás nézett rám bambán.Nem tudtam megszólalni,ők se szóltak hozzám.Némán felemeltem a jegyem,a törpe bólintott és
intett az óriásnak hogy engedjen be.Bementem,s rögtön megcsapott a rothadás és a porladó fa szaga.Feszülten lépkedtem,miközben
a közönségteret figyeltem.Már meg sem lepődtem,csupán nyeltem egy nagyot ahogy láttam,itt ott a székekben ülni,összecsuklani
a talán valaha emberei lények csontvázait.Némelyeket torz csavarokba meredve ért utól a halál,s volt olyan mely csak félig meddig
volt elrehadva,és ha eléggé figyelte az ember,láthatta a dögevő férgeket mozgolódni...Haladtam tovább,ügyelve minden lépésemre
egészen a porond közepéig,ahol egy kisebb porond volt,s azt világította meg valami fény,valahonnan felülről.MIkor odaértem,lassan
körülnéztem.Az undor és a hányinger kerülgetett a láttottak és a szag miatt.Lenéztem a jegyemre,hogy kerüljem a látványt,s ész-
revettem egy koponyát kirajzolódni az addig üres lapon.Meglepődésemben elejtettem a papírt,s az ahogy a földre ért,szétmorzsolódott,
s egy számomra nem érezhető szélell szertefoszlott.Abban a pillanatban nevetések hada vett körül,mint ha ez az egész őrület
kezdett volna kiröhögni engem,mindenféle tárgyak repültek felém:csavarok,feszítővas,fogó,porcelánbaba maradványok,valami,ami
paradicsom volt valamikor,és mindez százával.Jó pár eltalált és én összeestem.Mikor felkeltem egy öltözőszobában találtam magam
a székhez kötözve,egy összetört tükörben bámulva torz arcképemet.Bár nem láttam magam valami jól,azt észrevettem,hogy több helyen
véres a fejem,s mögöttem alakok állnak.Észrevették,hogy ébren vagyok,elindúltak felém.Álarcaikból daravok hiányoztak,kezük vagy
túl hosszú volt,vagy túl rövid,volt olyan akinek a fele hiányzott.Mocskosak voltak és büdösek,és idegesítően hatot a festett
mosoly az arcukon,álarcukon.Mégis a legfurcsább az volt....hogy ecsettel és késekkel jöttek felém.És..és....Arcomat mocskos sár-
gára festették,szememre a késekkel vonalakat húztak,s a számat is kihúzták vele.Én pedig ordítottam,ahogy a torkomon kifért.
Mikor végeztek,eloldoztak,én pedig láthattam magam,ahogy olyan kezdek lenni,mint ők....Aztán arra emlékszem hogy rohanok,ahogy
csak tudok a kijárat felé,és kezek nyúlkálnak mindenfelöl értem.Az utcáról,bódékból,padból,mindenhonnan,én pedig rohanok esze-
veszetten,mint egy őrült és ahogy odaérek a kijárathoz,látok egy kislányt fehér hálóingben,kócos hosszú hajjal,lehajtott fejjel.
És tudod mi történt???TUDOD MI??Az a kis tetű mosolyogva rámnéz,és közli hogy nem menekülhetek,hirtelen a kezemhez ér és rajta
beleégett egy koponya bohocsapkában.-Nem menekülhetsz!Mi benned lakunk!-ezt mondta érted???Mit nem értesz?Ja,hogy kerültem vissza?
Felkeltem reggel a szobámban meztelenül,minden körüolöttem romokban hevert és egy kés volt a kezemben,melyet görcsösen szorongattam,
s szorongatnék most is ha nem vették volna el.Hogyhogy miért?Te nem láttad az ajtó előtt őket?Ahogy kint várakoznak?NE HAZUDJ!
Nem hiszel nekem?Akkor ezt nézd,tessék,itt a karom,nézd meg a sebet rajta.Látod?Ja,úristen...csak semmi köze hozzá...De ne aggódj
drágám,megölöm őket és kiszabadítom magam innen.Hogyan?Úgy hogy ez a lelkemből fakadt,és ott is hal meg.Csak,figyelj..segítenél
ezt a zubbonyt leszedni?Így nem tudok védekezni..hogy hogy nem tudod?Hé ne menj el,kérlek ne!Így ekapnak!neneneneneneneee!

Az ajtó előtt:
-Ő az?
-Igen Ő.Ő ölte meg a családját valami cirkuszról ordítozva.Késsel a kezében találtunk rá,s ránktámadt gyilkos bohócoknak ne-
vezve minket.
-És kivel beszélget?
-Ki tudja?Egy őrült elme akárkit odateremthet magának.
-És a seb?
-Hát igen,az egyetlen dolog amire nem találtunk magyarázatot.

darkhero-2010-

Pokolteremtős

Hádész egykedvűen üldögélt a trónján.Mondjuk, kicsit bosszús volt mikor Zeusz tanácskozásán a főisten kijelentette, hogy majd egy idő múlva az emberek már nem fognak hinni bennünk és új istenek - poklok születnek majd.Ennek több ezer éve, de azóta is rágódott ezen és nem ment több tanácskozásra.
- Persze - gondolta az alvilág istene - hogyne, majd én meg elhiszem!Én vagyok az alvilág ura! Ugyan ki vehetné át a helyemet?Senki!! Halottak mindig lesznek..
Erre kicsit megnyugodott és lelkesebben nézte ahogy a szerencsétlen emberi lelkek zuhannak a mélybe.Bele az alvilágba.Bele az Ő birodalmába.Egyszer csak felfigyelt egy fura alakra. Az is zuhant,de....szárnyai voltak!Vagyis,tépett valami a hátán, ami valamikor szárny lehetett.-Mi az? - elmélkedett - Csak nem megölték Apollót?
Egyetlen kéz mozdulattal magához lebegtette, majd leejtette az előtte elterülő sziklára.Ez nem Apolló,Ő máshogy néz ki.Akkor ki lehet?
- Mi a neved halott? Milyen fajból jöttél Te, kinek szárnyai voltak?
A lény egykedvűen,dülöngélve állt fel, s kihúzta magát. Meglepő büszkeség egy halotthoz képest.-szólt magában Hádész- talán nemes volt? Vagy király?
- Mi a neved? - ismételte magát - Miért haltál meg? Válaszolj!
- Az én nevem Lucifer, én hordtam a fényt Atyámnak,az egyetlen istennek, akit megtagadtam...jobban mondva Ő tagadott meg,mert nem értettem vele egyet.Nézőpont kérdése..lényegtelen.
- Milyen isten? Zeusz? Aresz? Poszeidón? Melyik bátyám vagy nővérem volt atyád?
- Nem tudom kikről beszélsz. Én egy istent ismerek, aki megteremtett mindent. Embert, állatot,minket és a földet.Kikről beszélsz hát?
Hádész nem tudta mit mondjon. Itt van egy szárnyas lény, aki valami istenről beszél, akiről nem tudott semmit.
- Mi a neve ennek az istennek?
- Isten.
- De milyen isten?Minek az istene?
- Mindennek.Elméletben...
- Tévedsz. Én és bátyáim és nővéreim teremtettünk mindent. Nem ismerek egy istent se , aki ilyesmit tett volna egyedül.
- De hát mondom, baszod.
- Az nem létezik.
- Gondolhattam volna, hogy ilyesmiről van szó. Na mindegy. És most...megmondanád hol a francban vagyok?
- Az én Birodalmamban, az Alvilágban. Minden halott lélek, lény idekerül, ahogy Te is. Ez az istenek akarata, és az enyém is. Itt ki hogy élt, olyan szenvedést vagy örömöt kap.
- Ilyet én is ismerek. Mennyországnak hívják, és oda kerül minden boldog és hívő, istent szerető lélek, és hatalmas boldogságban vannak meg minden.
- És hova kerül aki nem szereti, vagy nem is tud róla?
- Az kérlek pogány és fogalmam sincs. Biztos van valami hely nekik is.
- Nem hiszem, tudnék róla. Várj itt Lucifer, meg kell keresnem testvéreim, hogy tisztázódjon ez az egész.
Hádész felemelkedett trónjáról és felfelé szállt az Olümposz felé, ahol a többiek laktak.Közben azon tűnődött, vajon a többiek tudtak e erről? S ha igen, miért nem szóltak? Jó, a tanácsokon nem vett részt az istenek országában, de nem is nagyon volt ezzel gond. A földön kicsit megállt. A Nap fénye bántotta sötéthez szokott szemét, de amint megszokta ment tovább. Az Olümposz hegyen nem talált senkit, így tovább szállt a többi isten lakóhelyéhez. Nem talált senkit..
- Mi a....?
Sehol senki. Mi történhetett?-Megkereste Zeusz egyik templomát, remélve hogy épp csodát osztogat vagy valami ilyesmi, de még csak a gyertyák sem égtek. Csak egy isteni levelet talált az egyik szobron, felnyitva a következőket olvasta:

Kedves Hádész!

Kár, hogy nem tudtál eljönni a megbeszélésekre, mert így nem tudhattad mi következik. Mint mondtam egyszer régen, új istenek és vallások fognak születni. Attól tartok ez bekövetkezett. A többi istennel úgy döntöttünk (kivéve Téged és Arészt), hogy álomba zuhanunk, míg újra nem jön el a mi időnk. Tégy ahogy akarsz, Rád bízom mit csinálsz.
Üdv: Zeusz
Na ez aztán szép. Felborította a szobrokat dühében, majd Arész felé vette az irányt.
Arész jól érezte magát. Látta a jövőt, s nem nagyon érdekelte a többi isten alvása. Még ezt az új akárki istent is elviselte mert látta a jövőt (veleszületett tehetség) és így tudta, az Ő ideje még csak most fog eljönni.Hadjáratok, háborúk és hasonlók.Magában kuncogott, amikor ez eszébe jutott. Evett egy kis mannát, aztán felfigyelt Hádészra aki bosszúsnak látszott.
- Üdv Arész.
- Üdv Hádész. Mizu?
- Te tudtál erről igaz? Miért nem szóltál, hogy közeledik az idő?
- Nem kerestél meg olyasmivel, hogy: "Hé,Arész. Szólj már légyszíves ha jön az új vallás!" Szóval nem értem mi bajod.
- S Te nem mentél aludni?
- Nem az én időm csak most jön el, de látván, hogy Te sem szundítasz, azt javaslom használd ki Te is a lehetőségeket.
- Hogy érted?
- Hát, sohasem voltál egy észbajnok....Gondolkozz! Új vallások, új boldogsághelyek a lelkeknek és új alvilágok. Szerinted hova mennek majd a sok háború és halál után?
Hádész kapcsolt és aránylag gyorsan elköszönt Arésztól. Hazament, ahol Lucifer a lehulló halottak lelkeit figyelte. Hádész érkezésekkor ránézett.
- Na mi van, alvilág uraság?
- Új vallások, új istenek jönnek. A többiek meg alszanak. Nevetséges... Jut eszembe, Téged is miért tagadtak meg?
- Mert a nyomorék emberek előtt nem voltam hajlandó fejet hajtani. Pár társammal együtt, miután kicsit szórakoztunk velük ledobtak a mennyek országából. Mintha egy alantas lénynek fejet kéne hajtani. Cöhh, soha!
- Ajánlok valamit.
- Mit?
- Te vagy az első az új vallásból, aki megtagadta istenét. Így egyértelmű, hogy Neked kell lenned az ellenpárjának. És a társaidnak. Mit szólnál ha adnék egy részt az alvilágomból, melybe az új vallás "rosszai" kerülnének,s Te lennél a vezetője?
- S Neked ez miért lenne jó?
- A vallásotokban meghaltak, s a hozzád kerülő emberek lelkeinek évi 20%-át nekem adod. Cserébe maradhattok és hasonlók. Mit szólsz?
- Ám legyen.
- De nem maradhatsz így. fehér szárnyú barátom, más hogy kell kinézned a többitől és a társaidnak is. Hol vannak a társaid?
- Valahol lent.
- Cerberus! Ide hozzám!
Egy hatalmas 3 fejű kutya ugrott a sziklapárkányra.
- Hozd fel az ehhez hasonló lelkeket ide,azonnal!
A kutya eltűnt 10 percre, majd hasonlóan tépett szárnyú, megviselt alakú lényeket hozott fel a szájában(Asmodeus, Belfegore, Belzebub,Mammon,Leviathán,Iblis), akiket ezután ledobott a földre.
- Kösz. Nos, különböznötök kell a többiektől. Szárnyaitok - és itt kinyújtotta kezét - legyen fekete és a denevéréhez hasonló. Mint ahogy Ő a sötétben él, úgy hirdettessék a Ti sötétségetek a fenti fény ellen. Az alvilág szó kicsit unalmas már, legyen a az alvilágotok neve: Pokol!
S így esett, hogy egyezséget kötve az alvilág istenével, a hét fődémon megalapította a poklot, s azok síkjait. A már lent található lényeket is megszelídítették a maguk hasznukra,s kaptak egy egy síkot. Az ördögi szolgák és más lények pedig megkapták szerepüket az új világban. Később megjelent lent Lilith is, aki eddig a sötétséget tanulmányozta a földi síkon,s megteremtette Káint és azok gyermekeit. Mikor letért a pokolba, a fődémonokkal új fajt nemzettek, amiket manapság démonoknak nevezünk. Hádész egykedvűen nézegette a birodalmát, mely egyre inkább megosztódott. Ott voltak a többi vallás sötét lényei, az arabok dzsinnjei, és hasonlók. Ő pedig, csak az üldögéléssel is kapta a lelkeket. Most is ott üldögél lent, s azon tűnődik, milyen új vallás lép elő a jövőben.

darkhero-2010-

Kösz, ez jó volt.

Kösz, ez jó volt.

GG

Egyszerűen imádtam mindkettőt,de főleg az elsőt. Pont esőben és villámlásban olvastam.
Jó volt,köszönöm!

Bianca

Próbáltam.

Próbáltam Lucifer beképzeltségét, hiúságát valahogyan a mai világban elterjedt módon visszaadni. Persze, ez nem biztos, hogy sikerült.:)
Köszönöm, hogy olvastad.

Hm...

Az elsőt olvastam már, kézből kaptam. A második érdekes, bár a szándékos trágársággal még mindig nem tudok megbirkózni - valahogy fölöslegesnek érzem, de ezt te szülted, nem én. Öröm újra hallani felőled.