Egy fantasztikus levél

Mindenkinek ezer üdv!
Mint észrevehettétek, az oldalunk pillanatnyilag renoválás alatt áll, pl. a felső, démonszállta városrészletünk egyenlőre eltűnt, de vissza fog térni hamarost. Ami bosszantóbb...

, hogy a frissítések is váratnak magára, mivel a renoválás végére magam is várakozok, s közben ezer más dolgom volt. De vagyok, és sűrűbben leszek
Addig is szeretnék veletek megosztani egy egészen rendkívüli levelet, amit B. Gy. kapott. Ez már-már tuti tanulmány. Mit szóltok hozzá?

Tehát a levél:

Huhh. Hát akkor íme A Levél.

Hosszú lesz.

(Átrágtam a rémálom.hu olvasói leveleit; eredménytelenül, mert továbbra sem jutottam dűlőre a megszólítást illetőleg.)

Tisztelt kedves Gyula bátyó íróúr! Szevasz! (severus...)

Pár perccel ezelőtt fejeztem be a Rémálom könyvek második részét, a 6... 5... 4...-et. Az előző 3-4 "levelemből" már kitűnhet mekkora hatást tett rám.
De talán rávilágíthat erre az is, ha azt mondom, tegnap délben viharzottam (értelmes magyar szó?!) be a könyvesboltba a kötetért, és azóta csak rövid szüneteket iktattam be az olvasásba, evés és némi alvás céljából... sajnos a tanulásra már nem maradt idő... Csakúgy, mint az első kötet megkaparintása utáni két napban - most is abszolút beszippantott a könyv. És most is alig tudok kimászni. Egyenlőre nem is próbálok. Inkább még ebben az állapotban írok.

Mindenek előtt, kijelentem: bármit is hordjak össze a továbbiakban, mint egy axiómaként szeretném leszögezni, hogy a könyv egyetlen negatív tulajdonsága, hogy (egyenlőre) véget ért.

De (devel nem kezdünk mondatot...) további gondolataim támadtak, s nem fogom vissza.

Amikor könyvet olvasok, mindig úgy érzem, valami igen erős kapcsolat jön létre köztem, és az író között. Hiszen az alatt az idő alatt az ő világában élek, s ez valahogy cinkosokká tesz minket - olyat tudunk, amit mások talán nem, közös titkunk lesz és a könyv lapjairól ő beszél hozzám, ahogy végigvezet a világunkon. Természetemnél fogva nem szeretem az egyirányú beszélgetéseket. Így minden igazi könyv után erős késztetést érzek, hogy visszadumáljak az idegenvezetőnek. x) Ha ez mindig megadatna, valószínűleg őrületbe kergetném az írókat. Csak kicsi szívem szeretné azt hinni, hogy a közös titkom az íróval valóban meghallgatásomra készteti.
Jó érzés a gondolat, hogy most van lehetőségem beszélni.
Amivel miért is nem éltem már rögtön az első könyv után?... Erre az egyszerű és kiábrándító válasz, hogy halogatós vagyok. Bizonyára valami kellemetlen, apró ördögfattyú okozza. Most viszont kísérletet tennék a pótlásra.

Azon gondolkozom, párhuzamba állítsam-e az első és a második kötetet, vagy külön szóljak róluk (boncoljam őket?!...).

A történet még tavaly kezdődött, amikor a friss könyvklubos újságban megpillantottam a 9... 8... 7... igazán hatásos, és szerintem ritka jól sikerül borítóját. Nem véletlenül vonzott magához, mint lámpa az egyszeri éjjeli lepkét. Sietve elindultam megszerezni. :) Az eladónő persze nem állhatta szó nélkül tevékenységemet - "jaj, micsoda csúnya könyv" - de azért mosolygott (könnyű engem kiismerni, pár héttel azelőtt fosztottam ki a boltot Anne Rice 16 könyve erejéig).
A 9... 8... 7...-ből egy átolvasott hétvége lett és a rám jellemző "bezsongás" - túlpörgő psziché és belobbantott fantázia. A könyv valami olyasmi volt, amit régóta szerettem volna olvasni.

Azonnal megragadt a könyv hangulata, és stílusa is, ami egyáltalán nem tört meg a második részben sem.

Hihetetlenül egyedivé és élvezetessé tették az olyasfajta szófordulatok, mint az "abbafejezze", "beárulja" és társai. Külön örömömet leltem bennük és magamban jót derültem, hogy "te jó isten, tényleg így beszélünk..." Kedves kritika, és nagyon igaz.

A történet részletezése előtt hadd hozsannázzak a hangulatról is. Finom, de észrevehető változás van a két kötet között, legalább is ami az elejüket illeti. Ez nagyon izgalmas volt számomra. Más volt gondosan felvázolni a 9... 8... 7... démoni világának minden apró szegletét, kezdve a Királyhágó utcán található démoni közérttől a Urbain Grandier Általános Csemetenevelde lányvécéjén át Tomaso apjának villájáig és a Várhegy alatti labirintusig. A rengeteg apró részlet és betalált leírás között úgy éreztem magam mint asmos kiscsaj szezonvégi 50%-os leértékelésen. Remekül megalapozta a történetet a világ bemutatása.
A második részben pedig szemet kápráztató volt az egyes karakterek jellemzése, ami a történet lendületét, mozgalmasságát segítette. Olvasás közben (igen, fél szem a betűkön) gyors sketcheket is készítettem, hogy gyorsan papírra vessem a fejemben fölvillanó képeket - Silver Ivyt, a Fenevadat (aki tulajdonképpen már a 9... 8... 7... végén kipattant a fejemből, csak hát... még nem démoni szerelésben, csak egy csöves elnyűtt mackóiban) és csak, hogy még egyet említsek, Gabrierut (akire még kitérek, nincs menekvés, a dolog vért kíván).
Mind a két történet második felétől egy egyre fokozódó eseménysorozat az, ami mindkétszer megváltoztatja a kellemesen izgalmas alaphangulatot, egyre zaklatottabbá, zavartabbá és sötétebbé válik, csavarokkal, bukfencekkel, dugóhúzókkal, míg a végén el nem érkezünk a történet abszolút széteséséhez - ééés a fenomenális multiply choice játékhoz. Hogy én mióta várok ilyen könyvre!! Régóta piszkálja a fantáziámat az, hogy a történetében olyan elágazásokhoz érkezhet az olvasó, aminél maga dönt, melyik utat választja.

[Ezzel kapcsolatban nagyon kíváncsi lennék valamire: milyen ez az író szemszögéből? Tűnhet korlátozásnak az olvasók döntése, esetleg nem volt-e olyan érzés, mintha azok előre elvárnának valamit, amit teljesíteni kell? Én biztos ezen rágódnék. Sokszor szorongok azon, hogy mások mit fognak gondolni a munkáimról. Ott motoszkál a fejemben, hogy azzal, hogy leírunk valamit, vállaljuk a kockázatát annak, hogy hülyét csinálunk magunkból. Tegyük a kérdést zárójelbe. Inkább költői. (Vagy nem egészen.) Ami inkább érdekelne, az, hogy volt-e valami vázlatszerű cselekmény Lilire és Lilithre is, akárkit is válasszanak az olvasók? Vagy az író úr ölbe tett kézzel várta, hogy mi lesz, és amikor eljött az idő, leült és spontán megírta a fantasztikus második részt? :)]

Egyszóval a Rémálom sorozat könyvei egy igazi könyvhöz méltóan nemcsak leírták, hanem teljesen meg is teremtették képzeletemben világukat, és alternatív valóságot alkottak, ami az olvasás alatt valóban vetekedik ezzel a hmm... kevésbé alternatívval, amiben ujjaim finnyás táncot járnak a billentyűkön, míg gépelek.

Most pedig kattan az írógép csengés, sorköz, sorköz, új bekezdés. Történet.

Az alapelgondolás ijesztően hasonlított arra, amiről magam is szoktam gondolkozni.

Régi fizikatanárom egyszer ezt mondta: "A csillagok, amiket most látunk az égbolton, már nem ott vannak. Olyan távolságban vannak tőlünk, hogy a fényük több millió év alatt érkezik el hozzánk. Amit most látunk, az egy akár négymillió évvel ezelőtti állapot. Most képzeljük el, hogy a gondolat sebességével - ami gyorsabb a fénynél - valamelyikükre utazunk közülük és visszanézünk a Földre. Onnan éppen teszem azt a négymillió évvel ezelőtti Földet látnánk... Nos?... De ne gondolkozzanak rajta többet. Azok, akik sokat foglalkoznak ezzel, azoknak az egyik felük csillagász lesz, a másik felük megőrül."

A Mátrix, és hasonló történetek már épp elég táptalajt adtak nekem olyasféle gondolatokhoz, hogy amit látunk, a világ, az egy hihetetlenül törékeny és viszonylagos kép. Biztos vagyok benne, hogy még egy kortársam és én sem ugyan azt látjuk. Mindezek után hátborzongatóan ismerős volt a lapokról rám köszönő világ.

Az egyik dolog, ami leginkább megragadott (már a Gergő és az Álomfogók című könyvben is) az a széleskörű tájékozottság, ami egy-egy szóból csillan meg. Az a precizitás, amivel ezek a világok megépültek. Legyen szó csurungáról, Salamon kulcsairól vagy mojozacskóról, Shaddai talizmánról, Chrornzonról esetleg a Harmadik Fatimai Jóslatról. Rejtett, vagy éppen kihangsúlyozott dolgok. Rendkívül valósághűvé tudják tenni a történetet, hisz aki utána keres rengeteg forrásból igazolni látja a könyvben leírtakat, és itt is, ott is rá kell döbbennie, hogy a megemlített dolgok igenis léteznek!
Sejtem, hogy a Város helyszíneinek leírása is hasonló dolgokat takar, tehát amint tehetem lecsekkolom Budát és Pestet - sajnos ritkán van lehetőségem oda utazni.

(Kicsit csapongok.) Már beszéltem a könyv hangulatáról, annak mindkét könyvben megfigyelhető fokozódásáról, a fantasztikus részletekről, de magához a cselekménysorozathoz még nem nyúltam. Mivel eme levél egy előzőt is pótol, először mindenképpen szeretnék szót ejteni Lilithről és Liliről. Bár nem szavaztam, Lilithre szavaztam volna. Az én fejemben a két személy egy és ugyan az, lényegében semmit sem változik, egyedül az a nézőpont változik meg, ahogy a démoni világra tekintünk. Engem pedig az a nézőpont érdekelt, amivel az egész könyv során szemléltem az eseményeket: hogy a démoni világ nem kitaláció, valóság, amit egyszerűen elrejtenek a szemünk elől.
Nagyon örültem, hogy mások is így gondolák és ebből a nézőpontból folytatódott a cselekmény, de az első rész végén lévő hajtűkanyar/duplacsavar továbbra is nyomasztó bélyegét nyomja a történetre (ez volt a lényeg, nem? ettől lesz a 9... 8.. 7... az, ami)

A 9... 8... 7... olvasása során magamban végig "szkeptikusan" a szimbólumokat kerestem, ami a démoni világ igazábóli nemlétezésére utalnak, és föl is kaptam a fejem a "démonriasztó kavicsoknál" és egyéb apróbb részleteknél. Ennek ellenére mégsem vártam a végén a fordulatot és még kevésbé az utolsó (előtti?) oldalon bekövetkező végső csavart, így hatás... fuhh... megmaradt. Nagyon is.
Az első rész vége ténylegesen rémálommá válik az olvasó számára, emellett az érzés mellett viszont én kifejezetten élveztem - még azt is, ami előtt sokan értetlenkedve állnak, a megismétlődő jelenethez az elmegyógyintézetben. A filmre vinném, semmiképpen sem vágnám ki! Főleg annak tudatában, hogy a történet úgy folytatódik, ahogy döntöttünk. Számomra tökéletesen érzékelteti azt a törést, amit a Fenevad okozott azzal, hogy sarkából fordította ki a démoni világot. Az idő és a sík összezavarodik. FENOMENÁLISSS!! Imádtam.

Ám a kegyetlen gondolat, miszerint a démonok csupán egy beteg kislány, az előző könyvben hátrahagyott Lili képzelgései, számomra jó néhány helyet átérződik a második kötetben is. A legfeltűnőbb bizonyára az, amikor Lilith megjegyzést tesz a Sárga Házban veszteglő gruftiknak, mielőtt Slomó tudatná vele apja halálát. "Te, Slomó, egészen biztos vagy benne, hogy a Város az, ami megváltozott, és nem mi hülyítjük egymást valahol a vigyorgóban, rácsos ágyakban ücsörögve?!" A legfeltűnőbb. De nem a legerőteljesebb. Számomra akkor mosódott össze újra Lili és Lilith története, amikor az a vár mellvértjén ücsörög, és az öngyilkosságon gondolkozik. Abban a jelenetben teljesen úgy érzem, hogy Xilkával, mint ahogy az első volt rá utalás, a "lelkiismeretével" beszélget - hátborzongató. A legjobb értelemben.

A 9... 8... 7... történetét az teszi egyedivé, hogy annyira kegyetlen. És ezzel annyira valóságos. Most egy interjú jut eszembe Peter Jacksonnal, a Gyűrűk Ura rendezői változatának extra lemezeiről. Arról az változtatásról beszél, ami a film és a könyvtrilógia vége között van: a filmből hiányzik az egész Megye megtisztítása fejezet. Ahogy Jackson mondja: ez az a pont, ahol az olvasó megérti a Gonosz igazi természetét. A világ megmentésére indultak, és győzedelmeskedtek, de eközben a gonosz szépen lassan, hátulról megfertőzte az ártatlanságot és érintetlenséget megtestesítő megyét.
A Rémálom sorozat lapjain is remekül megérthetjük a Gonosz természetét. Pedig a történet csak az igazságot mondja el. Ahogy a való életben is történne.
És igen. Itt térek ki Gabrierura. "A jóképű srác, aki pont úgy nézett ki, ahogy a szédült tinik a szívdöglesztő vámpírokat szokták elképzelni." Ez a mondat nálam nagyon betalált. És... Lilith-tel együtt én is sikeresen belezúgtam az ex-ködgrufti gruftiba, noha az első pillanattól fogva, ahogy átcikázott az agyamon annak a lehetősége, hogy ő az áruló, tudtam, már egyszerűen tudtam, hogy "Naná. Ez elkerülhetetlen." Pontosan úgy viselkedett, ahogy egy sima modorú tapizónak kell, és hát... ha valami túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen, akkor valószínűleg nem az. Esetleg azt a bölcsességet is felemlegethetem, miszerint: a kedves pasik nem helyesek; a helyes pasik nem kedvesek; a kedves és helyes pasikkal... valami baj VAN. Igen, eldőltnek láttam a dolgot, amikor a lépcsőn ülve közölte Lilith-vel, hogy tudja, ki lehet az áruló, és visszafordíthatatlan katasztrófának, mikor ingerültködött a kabbalásokkal. Paff. Azért megölni nem kellett volna. Szíven ütött a dolog.

Rengeteg mondanivalóm lenne még, de az időre tekintettel azt hiszem kénytelen leszek elzárni a csapot. Az viszont lehetetlen, hogy ne térjek ki a második könyv végén felkínált újabb két lehetőségre. Mind a két végződés NAGYON BETEG!!!!
Nem kifejezetten rossz értelembe véve.
Synerella jövőképe... beteg. Brrr... ha már csak elképzeltem a sírkövek végeláthatatlan sorát és a MINDENKI TELJESEN MEGŐRÜLT világképet, úgy éreztem, kiugrok az ablakon. Legalább akkora rémálom volt, mint az első kötet végén lévő Lili csavar. Emellett kifejezett negatívum, hogy Slomó meghal. Mégis nagyon megmozgatta a fantáziámat a halottkultuszos díszlet, és a második verzió elolvasása után nagyon tudtam értékelni a régi ismerősök melegségét és a reményt, amit ez adott. Csak éppen azt nem látom, mit lehet kikerekíteni ebből a Synerella féle őrültekházából. A Végítélet és a Legfelsőbb Hatalom kiiktatása az egyenletből szabadúszóvá tette a történetet. Véleményem szerint ugyan úgy elszakítaná attól, amiről eddig szólt, mintha az első rész Lili történetével folytatódott volna.
A Fenevad jövőképe... Én titokban mindig is a Fenevadnak szurkoltam. xD
Szóval... A Fenevad jövőképe... beteg. Csak úgy villognak egymás után a múlt eseményei - fődémonok visszatérése, démoni sík egyirányú lezárása, apagék lelkesedése, a Jelenések könyvének terjesztése, majd az apagék elkeseredése, démonhiány a piacon... Ez így egy kicsit gyors volt. Újabb kaotikus rémálom, de egészen más jellegű, mint az előző. Az olvasó meg tudja rajzolni a fejében a harmadik rész célját, vagyis, hogy mi felé haladnának az események. A legnyomasztóbb hátulütője viszont az, hogy ezúttal már a gruftik sem hiszik el, amit Lilith állít. (De Slomó él. Jeah.) Úgyhogy Lilith elmegy megkeresni Enochot. (Nagyon megijedtem. Azt hittem, valami fölött elsiklott a figyelmem. Gőzöm sem volt, ki lehet Enoch, azon kívül, hogy Ádám unokája... Aztán rájöttem, hogy egyenlőre ez nem az én hibám. xD) Tehát az én voksom a B verzió mellett van. Mert: Solmó él; kíváncsi vagyok ki Enoch; éljen a Jelenések könyve!; Synerella idegesít (ez persze nem befolyásolja azt, hogy az egyik legjobb karakter).

Huhh.

Hosszú lett.

Pedig még maradt mondanivaló. Az nálam mindig marad. Azért nem kérek bocsánatot az időrablásért... hátha mégis szívesen olvasta Gyula bátyó a rizsámat. Utólag is szeretnék elnézést kérni azért a borzasztó szenvedő szerkezetért első levelemben (márc. 1., 12:58), angol két tannyelvű szakmai ártalma. Rengeteg hiba van elvétve általam.

Tényleg nagyon hosszú lett. Fogalmazhattam volna röviden, tömören, velősen. Záródhatna csattanóval (heh... epigramma) de erre én képtelen vagyok. Le kellett írnom ezt mind. Még ha sok is így belőlem ez egy kicsit elsőre...

...

Őszinte rajongó lettem. Gratulálok. És köszönöm.

Jillian

Ui.: Ahogy az első rész is, a 6... 5... 4... is elvándorol majd legjobb barátnőmhöz, aki szintén lelkes olvasó. Egyébként Lilinek hívják. Ha rajta múlt volna, a könyv az első fejezetnél véget és, és Lilith azóta is boldogan járna Tomasóval. xD Szóval barátném is üdvözletét küldi. Köszöni, az asmója jól van. Bár szerintem inkább egy pörgőről van itt szó...

Ui2.: Sylver Ivy és Slomó... eszméletlen! Vajon mit fizetett Salamon azért, hogy visszahozta? Ivy bizonyos értelemben Slomótól kapja az életenergiáját, vagy... Jó. Ígérem.
Ma már nem születik több utóirat.

...

Ui3.: Filmet szeretnék csinálni a sorozatból. Najó, ne szépítsük. Filmet akarok csinálni belőle. Kell. Muszály. (muszáj pontos J) Ez egyszerűen annyira zseniális. Annyira él az egész. Tele vagyok ötletekkel. A helyszín adott. És ez tényleg olyan valami, amit az egész világnak látnia kellene. Üzenet.

:)

Nincs mit, és most jut eszembe, hogy még sok, szintén Twilight rajongónak el tudom küldeni aláírásra.:D Egy fél percet meg mindenki rászánhat.:D Szóval hajrá.:p

Nagyon köszi:)

Nagyon köszi:)

:D

Én "aláírtam" . Bár mondjuk én a kemény kötetest veszem meg az biztos, ha tudtam volna, hogy van a Twiligt-ból, akkor abból is azt veszem meg. Nekem megéri, bár másra lehet nem marad pénz.XD

ECLIPS-> SEGÍTSTETEK, HOGY SPÓROLJAK!!!

Megkérnék mindenkit- de első sorban a twilight saga rajongókat - hogy iratkozzon fel az alábbi hírlevélre (amiről később természetesen le tud iratkozni). Ezzel egy "digitális aláírást" ad, hogy az eclips-nek egyszerre jelenjem meg a puha és a keménykötésű kiadása. Eredetileg úgy tervezték - hogy jól lehúzzák egy kis pénzre a hozzám hasonló fanatikusokat - ,hogy a kemény kidást adják ki először, ami ezer forintal drágább - így 6000 Ft -, és csak utánna 5 hónappal jön az olcsóbbiik puhakötésű változat (mellékesen akkor mikor a Breaking Dawn keménykötésű verziója jelenik meg).
http://www.konyvmolykepzo.hu/t-hir.htm
Előre is nagyon köszi mindenkinek!

Megrendeltem a könyv első

Megrendeltem a könyv első részét, kb. 3 hét volt a várakozás reá... (mivel a könyvet ők sem találták) De megjött! S nem lehet letenni!
Lentiben a könyvesboltban se volt, úgyszint' se a zalaegerszegi plázában lévő könyvesboltban, se Hévízen... Szóval ez most nagyon jó! Olyan boldog vagyok! Már a Libritől akartam rendeli... :D

bookline?

Én a bookline-on csak a 2.-at láttam. Viszont megrendelni a librinél is meglehet.

bookline

Vagy nézzétek meg bookline-on!ott biztos fenn van!és még meg is tudod rendelni,és úgy sokkal olcsóbb!

:D

Hááát, én a libri honlapján találtam.:D Itt a link: http://libri.hu/konyv/9-8-7.html

Én is előbb olvastam a 2.

Én is előbb olvastam a 2. részt mint az elsőt, de azután kölcsön kaptam az osztálytárasmtól. Ha volt is valami ami egy kicsit homályos volt, később meg lehetett érteni azt is (úgy nagyjából).
Viszont azzal nekem is vannak problémáim, hogy szinte az első rész enm is létezik. Se antikváriumokban, se az interneten (a könyvesboltokat ne is említsük) nem lehet kapni. Tudtok segíteni, hogy hol tudnám megszerezni?

Ez nagyon jó!

Ha valaki szeret olvasni, akkor ez nem volt számára időrablás... :D
A könyveket sajna még nem olvastam, de mentségemre legyen, hogy a 6...5...4... megvan, de hát első rész nélkül a folytatást nehéz lehet megérteni:S (mintha eltűnt volna a világból a 9...8...7..., sehol nem találni :S ; vagy csak én vagyok béna xD)
Ahány könyvet olvastam, a film mindig ment a fejemben, de ezt majd és is szeretném látni! (de előbb hadd olvassam el! :)már nagyon várom, mikor jön meg az első rész hozzám)
Minden jót!
BB

Ez igaz!!

:)))xD.