Vállald fel önmagad, ha erre vágysz!

Vanda üzenete, nem csak a darkoknak, de mindenkinek, akit még nem törtek meg a démonok, akik tiszta szívvel és értelemmel merik vállalni önmagukat, de azoknak is, akik félnek vállalni önmagukat, mert az agyatlan zombiság túl hangos, durva és ijesztő méreteket ölt körülöttünk.

Kedves szerkesztőség, Gyula bá'!

Szeretném én is kifejteni a véleményem az utcai beszólásokról, a folytonos gyilkos pillantásokról és a néha már-már nevetséges elméletekről, melyek minket érintenek.

Lélekben három, külsőre talán egy éve vagyok "besötétülve". Az első szegecses karkötőmet még az anyámtól kaptam, ami mára elég fura, tekintve, hogy nehezen viselte el a bennem lezajló változást. Általános iskolában olyan voltam, mint egy rossz plázacica, aki asmo démont hurcol magával - ezt szerencsére kinőttem, és egyre jobban kezdtem a mai értékrendem szerint normális és fontos dolgokkal foglalkozni.
Az, hogy érdekel a halál, nem azt jelenti, hogy az első adandó alkalommal meg akarom ölni magam, vagy szánalmas figyelemfelkeltésként az ereimet vagdosom, mert nekem olyan borzasztó életem van. Nem. SZERETEK élni, mostanában kezdem szeretni önmagam, azt, aki most vagyok.
Az, hogy szeretem a temetőket és a gyönyörű sírokat, nem azt jelenti, hogy oda vágyom vagy nem tisztelem a holtakat.
emo-girls-pictures-1.jpg
Azt szeretem benne, hogy csendes... Gyűlölöm a zajt és a tömeget, de ott végre én is nyugalmat találok. A holtak pedig sokkal szórakoztatóbb társaságnak találom, mint az élő embereket, akik folyton kiabálnak, beszólnak, kiröhögnek és löködnek.
Az, hogy antiszociális vagyok, nem azt jelenti, hogy nagyképű vagyok és felsőbbrendűnek érzem magam. Alapvetően nem értem meg az emberek érzelmeit, gondolkodásmódját, próbálok rájönni, mit miért tesznek, de valahogy nem megy. Sokszor érzem úgy, mintha hirtelen ledobtak volna az űrhajóról, a saját kis Vanda-bolygómról, és egy olyan idegen világba csöppentem, ahol még a helyi nyelvet sem értem.

Egyszer hallottam egy érdekes párbeszédet, az egyik barátomat (aki szintén hasoló stílust épvisel, mint én) megállították az utcán a következő kérdéssel:
- Te sátánista vagy?
- Mi...? Miért gondolod ezt?
- Hát... mert feketében vagy...
- Ennek a kettőnek semmi köze egymáshoz. Rocker vagyok, ráadásul a fekete lehet például punk stílus is.
- Miért, a punkok sátánisták, nem?
Az emberi tudatlanság kezdetben idegesített, de manapság szórakoztatott. Megtanultam nevetni az efféle kérdéseken, a hülye elméleteken és a stílusok folytonos összemosásán. Nevetek, ha gyilkos pillantással néznek rám, nevetek, ha röhögve méregetik a platformom, nevetek, ha a kislányok húzogatják az édesanyjuk kezét, és félhangosan megjegyzik sűrű mutogatások közepette, hogy "Nézd mami... annak a lánynak rózsaszín a haja, nézd már meg!". Azon is nevetek, ha erre "mami" diszkréten hátrafordul, és fél percig leesett állal bámul. Nevetek, ha csövesnek, Batmannek, hajléktalannak vagy sátánistának neveznek.
Máshogy nem lehet kibírni. Meg kell tanulni átlépni ezen. Persze nem kell átesni a ló túloldalára, és burokba száműzni magadat, de ha egy beszólás után csak mosolyogsz, általában sokkal eredményesebb, mintha megszaporázva lépteid kereket oldasz. Bátran fel kell vállalni, még ha sokszor nehéz is, főleg, ha egyedül vagy Drakula. Én büszke vagyok, hogy nem állok be a sorba, hogy azért kapkodják utánam a fejüket, mert ilyet még nem láttak, és nem azért, amiért én szoktam. ("Ez a lány nem jött már el mellettem egyszer...? Most megint velem szembe jön! Nem hiszem el, ezek mind egyformák??")
gothic_girl-1490.jpg
Büszke vagyok azokra, akik felvállalják, hogy ilyenek.

Természetesen haragosaink és tudatlanok mindig lesznek. Még legalább tíz évre saccolom azt az időt, amíg a magyar emberekig eljut az, hogy a japánból származó "visual kei" stílus (amit én is kezdek egyre jobban szeretni) inkább a goth felé hajlik, mint a scene emo-hoz, és a mondanivalója is teljesen más.
Mégis, számomra is vannak olyanok, akik tisztelnek a stílusomért, akik azért kezdek el megkedvelni, mert felvállaltam a "sötétségem". Az egyik barátnőm egyszer azt mondta nekem: "Bátor vagy, hogy ilyen ruhákat hordasz... Néha én is szívesen tenném, de félek, és inkább maradnék szürke egérke." Üzenném mindenkinek, ne tegyük ezt! Ne akarjunk inkább egérkék lenni, mint fekete macskák! Hozzunk inkább balszerencsét a saját fejünkre is, minthogy azt várjuk remegve, mikor taposnak el minket!
Vállald fel önmagad, ha erre vágysz!
Még ha néha kemény is lesz, még ha néha eleged is van belőle. Még ha néha kedved támad fenéken billenteni valakit, amit persze bizonyos esetekben meg is tehetsz, ha tényleg nincsen más megoldás... Nekem bevált. :) (Rendben, rendben, az én példám nem éppen tanító célzatú, elvégre volt már bajom a szörnyű forrófejűségem miatt...)
Köszönöm, hogy mindezt leírhattam. Remélem, nem lett olyan szörnyű, össze-vissza, értelmetlen levél, aminek először nézném.
Üdvözlettel:

Vanda, a rózsaszín hajú, platformmal is 155 centis rém.

emberek és az előzőekhez

Kedves olvasó!

Én az előzőekhez is hozzá szeretnék szólni.
Én nem hordok se szegecses, sem túl sok fekete dolgot. Én is Szeretek élni. Ha egyszer csinosan öltözök fel akkor a pun.ci cicák ( plázacica) néznek rám, h te 20 kg-val több vagy, és nem szakad át a bordád, vagy nem vagy szőke és nem virítasz a ckm, playboy vagy egyéb újságok oldalán ( szebben akartam írni..) ha csak egy nadrág és tornacipő meg egy kapucnis cipzáros pulcsi van rajtam (nálam punk-os: olyan Pierre Bouvier-es ( Simple Plan)). Az sem tetszik sok embernek, pedig belül olyan ember vagyok, nyugis és sokszor szomorú de élek és még a kék égnek is szoktam örülni, vagy egy zeneszámnak.
Most,h nemrég itt hagyott a hugom úgy érzem magam mint amikor Lilith-et elárulják a "tapizói". Egyedül vele merek hülye dolgokat megtenni, amit magamtól soha nem tennék.
Pedig miatta olvastam el a Rémálom könyveket, mert, h a bnője innen szedte a becenevét: Synerella. És azóta rajongó vagyok.
Köszönök mindent :)
Kellemes rémálmokat mindenkinek :D

Csak a saját véleményem.

Üdv mindenkinek Holló vagyok!
Először is Én egy Cyber Goth (Industrialos ha így jobban tetszik) vagyok. Engem a fekete, ultra zöld mürasztáim miatt szólnak meg. Mi még kevesebben vagyunk mint a darkok, gothok!
De nekünk is beszólnak "hogy mi van moha gyerek?" , vagy "lemegy a gyerek egy Cyber Goth partiba és lézer pisztolyokkal elkezd lövöldözni". Egy szó mint 100: mi is meg kapjuk a magunkét de tényleg nem szabad feladni és igen is a diszkósok féljenek tőlünk mint mi tőlük!!!
Mert igen is félnek, mert különben nem csinálnák azt amit csinálnak, csak ha azt veszik észre,hogy ha van gerinced és nem félsz akkor nem tudja hova tenni a dolgot!
Viszont az ex asmó démonos hölgyhöz szónnék egy pár szót!
1.Örülök hogy csatlakoztál kicsi díszes társaságunkhoz! :)
2.Csak egyet tudok veled érteni abban amit írtál!!!
3.Nekem is volt démonom, emberek de sajnos nincs elég exink hogy kiűzzünk ennyi démont!!
(Sajnos de az utóbbi időben legalább 2 embert sikerült megtéríteni :))
Na én csak ennyit akartam mondani üdv mindenkinek és egymásra mindig számíthatunk!!

Jézus aranyszabálya

Jézus aranyszabálya

"Amit valahol olvastál vagy hallottál" az a Bibliában "is" előfordul, és néhány fordításban így hangzik:
„azt tedd másokkal, amit szeretnél, hogy veled cselekedjenek”
"Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! "
"Amit nem akarsz megtenni, azt másoktól sem várd el."
"Amit akartok azért, hogy az emberek veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal, mert ez a törvény és a próféták."
(Máté evangélium 7. fejezet, 12. vers).

Ez van.

Ide már régóta szerettem volna írni, de amit írnék, már rég leírták előttem. Ami persze nem baj.
Fontos az, hogy a barátok mit gondolnak Rólad. Mások véleménye ne nagyon érdekeljen, de hallgasd meg, amit mond(anak)-ha emberhez méltóan teszi(k)- és fontold meg. Engem is mindenfélének elmondtak, néztek már... Igyekszem jó képet kialakítani a sulinkban és máshol is az ,,ilyenfajta" emberekről. Nem dohányzom, drog a környéken szerencsére nincs (vagy nem tudok róla, de inkább az előbbi), jól tanulok, viselkedésemmel se zaklatom a többieket, ha úgy esik, lányokat előre engedem a kajálásnál. Hogy miért? Mert így érzem jól magam, ezt tanították a szüleim. Persze, voltam lázadó, de beláttam, igazuk van. Eszembe jut ilyenkor egy mondat, amit valahol olvastam vagy hallottam: ,,Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak."

Engem is rengeteg támadás ért

Engem is rengeteg támadás ért már a külsőm miatt, de igazából nem zavar!Az iskolámban elfogadnak olyannak amilyen vagyok, mert nem viselkedem feltűnően, és jól tanulok.A drogokat és a dohányzást pedig elvből elítélem...Az meg, hogy sátánistának, emosnak, punknak, vagy épp rockernek néznek addig nem érdekel, amíg nem olyan személy aki nekem számít...;)

a Király utcai áldozatok

Én állatalában nem szoktam magam agyon sminkelni két okból is: 1. az iskolám elég konzervatív és ezt nem nézik túl jó szemmel (de erre magasról szarok) 2. én inkább kedvelem a naturális dolgokat. Szinte alig szoktam sminkelni, nem eszem túl sok E-t, nem dohányzok, nem drogozok, mert én így érzem magamat jól.
Március környékén történt az, hogy a színjátszós fellépésünk után elmentünk a társulattal a Király utcai Pizza Hutba. Mivel már hangulat nagyon jó volt még a suliban be lett fújva mindenki haja fehér spray-el, és néhányan (köztük én is) kifestették magukat erősebben. Volt egy srác, ő pl. úgy nézett ki mint egy homoszexuális. Én darkosra festettem magam.
Mikor felszálltunk a trolira mindenki megbámult minket. Mikor már elegem volt ebből tetszés szerint rávicsorogtam az emberekre. Én mindegyik eset után szakadtam a nevetéstől. Hát ezt nem igazán mondhatom el az összes "áldozatomról". Voltak akik velem együtt nevettek, voltak akik hüledeztek, voltak akik szemrebbenés nélkül tovább mentek.
Így utólag végig gondolva vicces volt, de azt meg nem tudnám mondani mi lett volna akkor ha nem egy 20 fős csoportban vonulunk és nem veszem poénra az egészet.
Nincs mit tenni. Az emberek félnek a mástól. Rettegnek mindentől ami kizökkenti őket monoton kis életükből. Ezért nem képesek felfogni a mi kilétünket, ezért rettegnek a haláltól, ezért nem nyitják ki a szemüket, hogy lássák milyen a világ a felszín alatt.