LEVÉL A KIKÖZÖSÍTETTEKNEK

Kedves Gyula bátyó, kedves Szerkesztőség!

Láttam a lehetőséget a weblapon, hogy megoszthatjuk egymással a saját tapasztalatainkat. Nos, nekem is van egy nem egészen derűs - bár én így visszagondolva már tudok nevetni rajta - sajnos igaz történetem.

Kölyökkorom óta más vagyok, mint a többiek, egyszerűen túlérett voltam minden ovis vagy ált. iskolás társamhoz képest, ezért többnyire magányosan ültem a folyosón és olvastam, ahelyett, hogy a legújabb divat, a letört körmök, vagy a pasik miatt aggódtam volna - az oviban meg rühelltem a körbeülős mondókázós játékot. Édesapám stílusát örököltem, ő pedig imádja a rock és metal zenekarokat, persze csak a "szolidabb" bandákat. Így kerültem én, a csöndes rocker a mostani gimimbe.
Azt reméltem, hogy a középiskolákban majd találok hozzám hasonló, csöndes, elmélkedő embereket. Négy év kellett, hogy elfogadjam: a vidéki suli (P.) csak előszoba a Városhoz. Tisztelet a kivételnek, hisz nem mindenki tahó, aki a Városba jár vagy ott tanul, de ebben a suliban is túlnyomórészt csak ilyen szűklátókörű idióták járnak, akik két külső jegyből osztályozzák az embert, így tök fölöslegessé válik akár megszólalni is - ez időnként kifejezetten hasznos, mert annál kevesebb bolondságot hall az ember. A gólyatáborban összehaverkodtam egy sráccal, ám mivel két oroszlán nem üvölthet egy barlangban, ő nekiállt pletykákat terjeszteni rólam, miszerint én sátánista vagyok, feketekakas vérét iszom és csecsemőket áldozok éjjelente... Mondanom sem kell, hogy a suli lányrésze zabálta a gyerek fejét, úgyhogy a hír pillanatok alatt gyökeret vert mindenkiben, és másnap már úgy mentem a suliba, hogy még a tanárok is úgy néztek rám, mint a véres rongyra. Csak kevesen nem vették komolyan a dolgot - a srác mondanivalóját ugyanis érdemes mindig elosztani 4-gyel - én azonban mélységesen csalódtam embertársaimban. Eleinte csúnya harcok mentek köztem, a srác, és a haveri köre között - ezúton is köszönöm annak a kevés embernek, a barátaimnak, akik tartották bennem a lelket! - voltak belőle "beszélgetések" is, amiket azonban én valahogy mindig megúsztam...
Tavaly eldurvult a helyzet, több volt az ármánykodás - érdekességképp megjegyzem, hogy van egy vérgoth barátnőm, akit viszont sosem buzerált ez a banda! - így eltökéltem: adok nekik még egy utolsó esélyt arra, hogy felnyíljon a szemük. Igaz, az addigi próbálkozásaim mind csődöt mondtak, de én már csak ilyen tanító típus vagyok, aki még a legreménytelenebb esetekkel is addig foglalkozik, amíg lát esélyt a megmentésére.
emo-emo.gif
Az iskolánkban van lehetőség DSD-t (német nyelvi diplomát) írni, ennek a próbavizsgájára készítettem el az én kis szemfelfeszítő kiselőadásomat. Taktikáztam, tudtam, hogy az előadást a komplett évfolyam, az egész végzős brigád, a tanári kar, a német bizottság, és még jó néhány érdeklődő is hallani fogja, tehát minimum 100 ember. Ha őket nem hatja meg, akkor senkit. Az előadás remekül sikerült, a német fickó személyesen jött oda külön gratulálni és kérdezősködni, és bár a srácot nem igazán hatotta meg a mondanivalóm, legalább leszállt rólam egy időre, viszont a veszteségért kárpótolt az a néhány ragyogó tekintet a tömegben - köztük tanároké is! - akik elmélyülten hallgatták az előadásom. Ők sokkal kedvesebben viszonyulnak hozzám azóta, a helyzet rendbejött, ez a félkegyelmű osztálytársam meg idén óta veszettül "udvarol" nekem.
Minden jó, ha a vége jó.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy az embernek nem feltétlenül kell festenie magát - a barátom kifejezetten utálja a sminket, ezért nem élek vele - nem kell darkos cuccokban járnia ahhoz, hogy elítéljék. Bőven elég, ha van mersze kiállni a saját gondolatai mellett, és mer fügét mutatni a másik nyájnak, és ne adj isten acélbetétes bakancsban és fekete garbóban megy az iskolába.
Az emberek - már sokan elmondták előttem, de ez sajnos így van - félnek attól, ami más, amitől fel kéne nézniük a napi rutinból. Nekem életcélom, hogy kizökkentsem az embereket, ha csak egy pillanatra is: szomorú látni, ahogy szürke, kifejezéstelen arccal zombulnak reggelente a munkába, gimibe, sőt, még a kis általános iskolások is csak csoszognak be a suliba. Ilyenkor elég egy mosoly, vagy annyi, hogy az ember előre engedi őket a köves úton, hogy ne a sárban locsogva menjenek be az iskolába: már ennyitől kipirul az arcuk a mosolygástól - vagy esetenként a felháborodottságtól, ha valami mással kísérleteztem - és aznapra már lesz mi eszükbe jusson, ha ismét beszürkülnének. Én már csak ilyen bolond vagyok, nem szégyellem lejáratni magam, ha attól másnak, arra érdemesnek, jobb kedve lesz.

Illik ilyenkor valami jótanácsot adni, én ezt adnám: Élje mindenki a saját életét, legyen az napos vagy darkos, szép vagy szörnyű, de merjen kiállni maga mellett, és merjen beinteni a szürkeség démonának! Ne feledjétek: színház az egész világ...

Huh. Remélem, nem lett annyira értelmetlen a levél, mint amilyennek így sokadik látásra tűnik. Köszönöm, hogy kiönthettem kicsiny lelkeim!

Szeretettel öves tisztelettel:
B. Rita (Dhark, vagy Zee, hogy ne keverjék Darkheroval)

King:)

Én olvastam a Borzalmak városát, a Rémkoppantókat, a Tortúrát, ezek jók voltak, A sárkány szeme meg egy kicsit lapos. Most a Ragyogásnál tartok, a Holtsáv még hátra van! :) * büszke *

biznisz

még nekem se tuti. minden öreganyámtól meg anyámtól függ, lehet aznap csak este jövök fel akk meg koci :D

jóó

hát ha megkapom a Mocskos melót azt megköszönöm:) Majd kiderítem tudok-e menni talira. Ha nem akkor majd valamikor megkapom.

... pedig Biffet imádom

én nagyon szeretem ^^ Mellesleg a You suck magyarul Totál szívás, épp arra gyűjtök :) Barbi, a Mocskos meló megvan, ha gondolod, elvihetem valamikor. amúgy meg a Moore-féle Raziel simán beillene nekem álmaim pasijának :D még a hülyeségeivel együtt is, legalább elszórakoztatna, és nem lenne annyira kisebbségi komplexusom, mert oké, hogy klasszisokkal jobb nő illene hozzá, de legalább nem intelligensebb nálam ^^

a Biff az nekem nem jött be

A Biff az nekem nem jött be, túlságosan hasonlított a Huckleberry Finre (de gyengébb), persze bibliai elemekkel megspékelve.
Nekem Mark Twain után egy Mark Third nem kell.

moore:)

én a vérszívó démonokat olvastam tőle és szerintem egész jó volt. Szülinapomra vettem meg:) kiváncsi lennék még a Mocskos Melóra és a Biff evangéliumára. Azok is biztos jók.
Ami Kinget illeti, a Rémálmok és Lidércek 1 kötetét olvastam (mivel csak az van meg).

gut moore gen

Christopher Moore bácsi a legjobb
"A moore megtette a kötelességét, a moore mehet" mondta Dárdahajlító Vilmos. Jöhet a Holtsáv, vagy a Ragyogás, esetleg valamelyik BGy opus :-)
cm-s_0.jpg
Mivel ez egy tök olyan vámpíros-szerelmes történet, mint a Twilling, csak kicsit tocsogósabb (felnőtt horror) a javasolt magyar cím lehetne talán a "Szívás!"

au

engem font a Holtsáv nem annyira... viszont a Halálos árnyékot mát minimum tizenötször olvastam, de még mindig futkározik tőle a hűátamon a hideg... de nemzetközi színtéren akkor is Christopher Moore bácsi a legjobb :D

Ragyogó a ragyogás

King? Nekem nem annyira király! :-)
Ragyogó a Holtsáv, a többi pár amit olvastam, nem érintett meg zsigerileg.
hs

jipíí

ohh végre még egy King-rajongó :) a Borzalmak városára céloztál? irtó rég olvastam, de mintha abban lett volna ilyesmi...

Exi-lap házilag

Nem elég ha hiszel benne, hiszen a '3..2..1'-ben két jól elkülöníthető technika is megfogalmazódik: a bűbájos (varázseszközök segítségével) és a hitbéli.
Az EXE lap az elsőbe tartozik:

  • a ráolvasás és a pontos (varázs)ige az elkészítéskor kell,
  • a használat meg egyszerű alkalmazás.

Szóval hiába hiszel benne, ha rosszul van elkészítve, és mindegy hogy hiszel-e benne ha jól van elkészítve. Legalább is a könyv szerint.

uff köszöntem - kérdés mindenkinek

na oké, akkor lehet nekiátok a kidolgozásnak :D

Azt nem tudja esetleg valaki, hogy Exi-lap házilagkészíthető-e, és ha igen, meg kell-e felelnie valamilyen szabványnak? Vagy olyan, mint a kereszt a Stephen King-könyvekben, elég, ha hiszel benne?

szerepjáték

Ha belegondolsz, hogy itt többen viselünk regénybeli neveket azonosítóként, akkor talán nem reménytelen az eset.
Inkább reményes.

Xilka prof
ui. Új tanítványok, milyen volt a mai óra alatti rémálom? Nem volt nagyon hangos volt a prof?

kicsit eltérek a témától

Jut eszembe szerepjáték. Az alapötlet már megvan, de kérdezem: lenne igény egy Rémálom-szerepjáték kidolgozott szabálykönyvére? Mert ha nem, akkor nem melózom feleslegesen :D

egyet értek...

...Mágusocska egyik korábbi írásával. Ha végképp veszni látszik minden és nincs kiút akkor írd le mi bánt. Én is ezt szoktam, és komolyan mondom, megkönnyebbülök tőle. mondjuk, miután végeztem, az adott irományt összetépem és kidobom, de az már mellékes(félek, hogy nemkívánatos emberhez kerül).
amúgy, ha ez most nem kapcsolódott szorosan a témához bocsi *félénk mosoly* de mostanában meggyűlt a bajom szinte mindenkivel és mindennel......*tehetetlen dühében fejét veri a monitorba és szitkozódik veszettül*

énis?

belekotyoghtok a dolgokba? az engedélyed nélkül nem zaklatlak, de mióta kimásztam a saját személyes poklomból, igyekszem minél több arra érdemesnek tartott lényt (szándékosan nem embert mondok mert azokat utálom) kihúzni a sajátjából :$

ghtuzt

köszönöm

Én értem

Tehát privátban szeretnéd rendezni az ügyeidet, ez becsülendő és tisztelendő dolog! *anyás mosoly* Számíthatsz egy zaklató levélre a részemről! *baráti kacsintás*

lehet én vagyok hülye

...de nemtom egy ímélcímen hogy lehet segíteni :( pedig szándékozom kedves és segítőkész lenni, annyi mindent kell jóvátennem :$

sfdgdffd

sutawww kukac citromail ponty hu

Segítek

Hívtál, hát itt vagyok. Szólj, kedves Senshi, mi nyomja a lelked? Együtt biztosan kitalálunk valami megoldást!
De ahhoz, hogy segíthessünk, kicsit több infóra lesz szükség egy segélykiáltásnál! *mosoly* Nosza, hallgatunk! Ki bántott?

Segítünk

Segítünk - amennyiben tudunk. De mond csak nyugodtan - mi a baj?
-Nos, hajlamos vagyok vakságban szenvedni és nem észrevenni azt, ami ott van előttem, amennyiben már írtad valahol a problémát, szíves elnézést kérek ezért ^^;
*azért ad sütit, mint mindig.*

Segítsetek

Segítsetek

Én is belsőségekkel

Én is belsőségekkel ellensúlyozom az esetleges külsőségeket, de gyakran a belsőm nem tetszik másoknak. Ettől függetlenül, a tanárokkal még mindig jobban kijövök, mint a diákokkal.
Utálom a sulimat, de már megtanultam tanulni ebből a helyzetből, és mivel én ilyen "tudás életcélú sim vagyok", ezért már-már örömet okoz odajárni (pedig úgy érzem, amit eddig tanultam az életben, azt az általánosban szedtem magamra meg az utcán, de nem a gimiben...). Mindenesetre, azt kell mondanom, irigyellek, Odett. *kalapot emel, mosolyog*

Suli

Szerencsére nekem a középsuliban semmi gondom nem volt annak idején, ami külsőségekből adódna. Ha támadás ért, azt inkább az utcán kaptam, vagy otthon a szüleimtől, vagy kocsmákban. Művész suliba jártam, ami igencsak bővelkedett a "csodabogarakban"és nagyon szerencsésnek is tartom magam amiatt, hogy olyan jó társaságban és légkörben teltek el azok az évek. Senki nem cseszegetett senkit,minden típus megtalálható volt, mégis harmóniában megvoltunk. Az anyuci kicsi babucijától és disco-stól a punkokon,rockereken, black metalosokon, darkokon át a hippi szerűségekig és a krisnásokig volt ott minden. Az egyik legszebb időszaka volt az eddigi életemnek, szeretek visszagondolni rá.
A tanárokkal sem volt különösebb gond, ha külsőre talán nem is szimpatizáltak a stílusommal, igyekeztem aránylag normális jegyekkel ellensúlyozni az ellenszenvet, és szorgalommal. Volt olyan is, akire csak mosolyogni kellett (nagy nőcsábász volt a tanár úr), és békén hagyta az embert.

Ki közös itt?

Nekem két technikám volt, egyik sem volt hatással a többiekre, csak az én életemet tette elviselhetőbbé.

  • Az egyik a relatív nagyképűség. Nem érdekelt, hogy mit tartanak rólam. Veszélyes eszköz, mert van akire érdemes odafigyelni, de ha az is belekerül a közömbösített csapatba, akkor sokat vesztek.
  • A másik a humor. A legrettenetesebb helyzetbe is lehet találni valami vicceset. Persze kaptam már azért, amikor az igazgatóiban voltam a szüleimmel (éppen a kirúgásomról tanácskoztak) amikor valami látvány miatt felkacagtam.
  • A harmadik (mert számolni nem tudok) a fantáziavilág. Írtam verset, prózát, gondolatban is játszottam szerepjátékokat, amikor még nem volt internet, és abban a világban éltem, így a real-time probléma átléphető volt.

Gondolom vannak egyéb technikák, de azok melósabbak :-)

Lépjünk fel

Szívesen fogadnám gondolataid, ha eljutok egyszer találkozóra. =D
S most átsuhant az agyamon egy olyan vázlat, 'mi alapján lehetne előadni. De jó! Keresek anyagot hozzá^^

Köszönöm! *mosoly*

Ezúton is köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólásokat! *mosolyog*
Érdekesnek találom Tetragrammaton hozzászólását, mivel én egy baromi szeretetéhes és szeretetgazdag ember vagyok - viszont a szeretetet csak annak osztogatom, aki megérdemli! Mindenki megérdemli, ez így van: de ha már kapott több, kisebb - nagyobb figyelmességet ("szeretetadagot"), és még mindig egy bunkó, attól sajnos meg kell vonnom, hogy más, arra érdemesebbnek adjam... Sajnálom az olyat, akin nem tudok segíteni, de volt már rá példa, hogy engem tettek sírba, pedig segíteni akartam. Mindegy, az ilyesmikről nem szeretek írásban beszélni. *picit savanykásabb mosoly, rossz emlék*

MCR: A kiselőadás nem rossz ötlet, de óvatosan bánj vele! Nekem apró, ám annál banálisabb hibáim voltak benne, amiket így egy évvel utána kezdek megérteni és átértékelni (ők is Nietzsche ideológiáját vették alapul, csak kicsit félreértelmezték... mint mindenki más...). Viszont hihetetlen felfedezéseket tettem, amiket azóta is használok, és örömömet lelem benne.
Viszont nem mindenki fogadta lelkesen, akadtak a tanári karban olyanok is, akik konkrétan ki akartak rúgatni az előadás miatt. Persze, hamar elcsendesedtek.
Érdemes óvatosan felvezetgetni a dolgot (törin a vallásokat és egyéb szektákat vettük, én meg bedobtam ötletnek), csak úgy belevágni veszélyes. Bár igaz: aki nem mer, az nem nyer...
Ha kell, előkeresem a jegyzeteimet, szívesen megosztom veled valamelyik találkozón, talán együtt is ki tudunk bogarászni néhány újdonságot a témával kapcsolatban.
Még egyszer köszönöm mindenkinek, további szép estét kívánok nektek, és ne feledjétek: Nevess, és a Világ veled nevet! *vigyor*

Ötlet

,,Lejáratom" én is magam mások előtt, még ha én nem is érzem annak, hiszen boldog vagyok akkor, s nem izgat a véleményük (csak a ronda fattyak tűnnének el a tekintetükből!). Azt a ,,te vagy a legjobb rocker, akit ismerek" dolgot én is megkaptam, mág ha nem is rock, de rájukhagyom. :D Meg a másik, ha néha megkérdezik ,,Te rocker vagy?". Hát, olyasmi, de stílusban más, de rájukhagyom. Nem magyarázkodom nekik, annyira nem érdekli őket a dolog... Még mi jót szoktam csinálni? Jó étvágyat köszönök, ha úgy adódik (bár mostanában is divatba van ez a ,,jó volt, míg bele nem szóltál" de hát az ő bajuk...), akinek meg jól esik, akkor mosolyog egyet. Udvarias vagyok suliban, busznál, ajtóknál (ajtófélfáknál xD), integetek, köszönök, apró örömöket szerzek. DE csak azoknak, akik ezt magukba tudják fogadni. A többi meg főljön a maga mérgében, hogy nem tud boldog lenni (hála a démonának) ... xD
S adtál egy ötletet, ha netán lesz kiselőadás, vagy majd érettségi, megpróbálom felnyitni a szemüket! :D

Mosoly

Fogadd mosolygós gratulációmat, Kedves Dhark!

Sajnos az emberek előítéletesek, és ezt nagyon nehéz leküzdeni. Oviban és általános iskolában még feladtam a küzdelmet, mert híján voltam a megfelelő módszereknek. Miután középiskolába kerültem, rájöttem, hogy a megdöbbentés gyilkos fegyver az előítéletekkel szemben. Láttam kik azok az emberek, akik "köcsög rocker" mentalitással néznek rám, és folyton kerestem az alkalmat, amikor beszélgethetek Velük, vagy segíthetek Nekik. Ennek következtében már rengetegszer hallottam a következő mondatot: "Te vagy az egyetlen rocker akit bírok!" Sajnos az előítéleteit teljesen nem sikerült leküzdenem, de reményeim szerint elgondolkodtatnom sikerült: "Ha van egy jó fej talán van több is?" Végzős koromra jóban voltam az egész középiskolával.
Azóta is küzdök az előítéletek ellen. Talán egyszer megváltozik az emberek mentalitása, és egy démonmentes világ lesz.
Végül még egyszer gratulálok:) Öröm volt olvasni tetted.