Rémálom, rémélmény

Sziasztok!
Tinédzserévei végét taposó fiatal lány vagyok, meglehetősen darkos stílussal megáldva.Az iskolai közösségnek csak egy kicsi része fogadott be, tekintve a külsőmet és a véleményemet.Azok páran akik befogadtak tényleg megismertek és tudtak párhuzamot vonni a jegyeim (4,8-nál rosszabb átlagom még sosem volt, pedig erős suliba járok) és a stílusom között. Az emberek többsége azonban a külsőmről ítélt meg. Nap mint nap pletykák terjengtek rólam, de ez nem is érdekelt. Most azonban egy konkrét történetet mesélnék el.

Sokat gondolkodtam, megosszam-e veletek az alábbi gondolatokat. Értitek-e, veszitek-e a fáradtságot, hogy elgondolkodjatok rajtuk, netán utána nézzetek, kiről is van szó [ha nem ismernétek egyébként]. Aztán úgy gondoltam, igen, megosztom veletek, mert sajnos az az emberi, sőt, nyugodtan mondhatjuk, velejéig démoni mocsok, amire Popper Péter is céloz érintőlegesen az alábbi levélben, sajnos a politikának és számos meghülyült polgártársunknak köszönhetően ma megint aktuális veszély: a fasizmusról, a fajgyűlöletről beszélek!