Ti küldtétek

Amy üdvözlőlapot írt-rajzolt Gyula bátyónak és mindenkinek, aki az oldalunk tagja. Hogy csak most kerül fel, az az én [Tetragrammaton] hülyeségem, bocs, de elkevertem, és most találtam meg.

Darkhero új versei

Kobura Phanan verse

Íme néhány vers Amaranthine tollából.

B. Rita két új, remek novelláját olvashatjátok itt. Azért egy oldalon, mert a kettő összefügg.

B. Rita -
Emlékek

- Nem volt egyszerű életem. Ezt sosem állítottam, bár mások gyakran így próbálták hinni. Akárcsak mások, az én életem útját is emlékek övezik: szép pillanatok, vággyal teli percek, keserű, hatalmas pofonok. Nekem az utóbbiból több jutott.

Barbara új kisregénye karácsonyi ajándékként!

Mottó:

Meghalnék érted....

Meghalnék Érted,
De megölnélek,
Gyűlölt szerelmem,
Kárhozott Kedvesem.

Bosszút állok testvéremért,
S Te bosszút állsz rajtam...
Megvetlek csókjainkért,
S megvetem magam.

Miért szeretlek?
Miért nem gyűlöllek?
Óóó, mily szerelmes kárhozat,
Gyűlöllek! Imádlak!

Nem! Nem lehet ez így,
Nem bírom tovább a kínt,
Harapj belém utoljára,
S elküldöm magunkat a pokol bugyraiba...
Mert szeretlek....
darkhero

A csapat lírai vénája elég sötét (dark), emiatt bátran hozom ide az 5letemet.
Írjuk közösen sötét haikukat (daiku), ami megy az oldalhoz.
A haiku primitív váza: három sor 5-7-5 szótagszámmal.
Komolyabb hozzáolvasni való:
http://haiku.lap.hu/ ,
http://hu.wikipedia.org/wiki/Haiku ,
http://www.terebess.hu/haiku/magykezdo.html
és természetesen a Guglin keresztül van találat bőven.

Mai beugróm a témához:

1.
Hold kel, árny suhog.
Éjbenjárók vizslatnak:
démon vagy ember!

2.
Csillag alatti,
szív feletti a ritmus.
Látod? Láthatod!

3.
Sötét burokban
a fényhordozó vagyok.

Itrion:

Zajos volt az este

Zajos volt az este, mint mindig. Kocsik folytonos zakatolása, emberek véget nem érő veszekedése. A városra az utálat és szenvedés települt.

Elcsöndesedés és elmúlás (novella)

Cz. Viktória emlékére, aki sajnos valóban megtette

Előszóként: láthatjátok, hogy nem szokásunk a beküldött írásokhoz, versekhez bármit is hozzáfűzni - vagy közöljük, vagy nem. Most azonban kivételt kell tennünk, ugyanis minden tagunk és Gyula bátyó is egyként állapította meg az alábbi novelláról, hogy "ez igen, ez már irodalom!". Mert - ha rá is férne picinyke csiszolgatás - ez az alábbi novella már tényleg közel van a kiadhatóhoz. Nagyon közel!

a Rémálom szerkesztősége